Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
354 MÓRA MIHÁLY és a távoli egyaránt, tiszta és éles megvilágításban áll. Svájci öntudata, harcos természete realista szemléletben oldódott fel ; ahol mások sokszor csak üres teóriákat erőszakoltak, hűen a jeligéhez munquam Helvetia speculatrix», az elfogulatlan valóságot kereste. A XIX. század nagy német mesterei örökségének őrzője, az örökség gyarapítója és újjáalakító ja. Magyarország iránti érdeklődését mindazok ismerik, akik kapcsolatban állottak vele. Hazánkban jóformán csak a saját egyház tanát népszerűsítették, jórészt kritikanélküli, a hazai viszonyok mélyebb vizsgálatát mellőző átvétel révén, ami aligha fedte szándékát. Szemináriumi beszámolójában külön felemlíti szeminaristái közül a korán elhunyt Bochkor erdélyi professzort. E sorok írójával folytatott levelezésében szívélyesen emlékezett meg báró Hornig veszprémi püspökről, aki annak idején az Acta eccl. Vesprim. köteteit elküldte neki ; ebből évekre terjedő tudományos kapcsolat, barátság származott. 1926—27-ben Rómában Serédi Jusztinján bíboros hercegprímást, a római magyar intézetben Klebelsberg Kunó kultuszminisztert és Tóth professzort ismerte meg. Megbeszélései mutatják, hogy a hazai nem magyar nyelvű irodalmat is figyelemmel kísérte, így például ő ismertette Karácsonyi— Borovszky Registrum Varadiense examinatum ferri candentis etc.-ét. Még 1906-ban engedélyt kért az azóta római jogásszá átnyergelt Schwartz András Bertalan, hogy Kirchenrechtjét magyarra fordítsa, minthogy azonban nevezett Mitteis lipcsei intézetében volt erősen elfoglalva, ez nem készült el. Stutz Ulrich, mint vallásos keresztény és meggyőződéses protestáns gyakorlatilag is résztvett egyháza életében, meggyőződéséből az utolsó években sem csinált titkot. Egyúttal azonban nagy tisztelője volt Rómának, a katolicizmus iránt benső csodálattal adózott. Érthető tehát, ha munkái katolikus részről éppen megértő iránya folytán elismerésben részesültek. Álljon itt az a megjegyzés, amit bonni szemináriumának beszámolójában írt : a bonni ciklus alatt hallgatóinak többmint egyharmada katolikus teológusokból és felszentelt papokból állott; elismeréssel emlékezik meg, hogy amíg ama igyekezete, hogy tudományának a protestáns teológusokat megnyerje, sikertelen maradt, a katolikus világi és szerzetes papság honorálta törekvéseit és nagy buzgalommal dolgozott szemináriumában. Ez azonban más szempontból is jelentős volt : lehetővé tette, hogy Stutz mélyebben megismerje a katolikus egyházjogot, különösen annak teológiai alapját, ezért nevezi a bonni időszakot tudományos egyénisége kifejlődése szempontjából a legjelentősebbnek. Maga írja, hogy az a fáradság, amelyet katolikus teológus hallgatói számára áldozott, nem volt hiábavaló, sőt bőséges jutalommal járt ; amint szerényen mondja, ő majdnem annyit tanult tőlük, mint ők tőle, mert ők avatták be a katolikus egyház gyakorlati életébe, értékes adalékot szolgáltattak, indításokat adtak. Stutz írja (Der Geist, Vorwort), hogy Hinschius iránti minden tisztelete mellett kénytelen volt vele ellentétes álláspontra helyezkedni. A Stutz-jubileum alkalmából több jelentős ünnepi iratban sorakoztak fel tanítványai. Nem e sorok feladata kutatni, mi az oka annak, hogy a tanítványok talán túlnagy
