Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
STUTZ ULRICH f 353 kozót emeljük ki. Hasonlóképen termékeny müveló'je volt a világi jogtörténetnek is ; minthogy őt, aki par excellence egyházjogász volt, a kánonjogász szemével nézzük, meg kell elégednünk a bizonyítási teher, a habsburgi úrbér, a német királyválasztási jogra vonatkozó munkáinak puszta megemlítésével. Oly centrális problémánál, mint az utóbbi, sikerült a germán és az egyházjog kölcsönhatásainak felismerésével új megoldást találnia. Külön kell megemlékeznünk Stutz-ról, a tudomány fáradhatatlan organizátoráról. Kiadványaira és intézeteire már rámutattunk. Bár az állam kitüntetését sohasem kereste, sőt egyenesen elhárította, azért nem vonult elefántcsonttornya fellegvárába, hanem szóval, írással és tettel állott annyira szeretett tudománya szolgálatába. Mindig talált arra időt, hogy bel- és külföldi szaktársai számára tanáccsal, irányítással szolgáljon. Amilyen erős szigorral gyomlálta az értéktelen féltudományt, olyan szívós kitartással támogatta a kezdőt, akiben értéket látott, igyekezett saját metódusa, forrás- és irodalomismerete magasságába emelni ; mint mondja, mindig gondosan ügyelt arra, hogy mint a drágakövet, csak csiszolgassa, de az egyéni sajátosságot érintetlenül hagyja. Jórészt ennek köszönhető, hogy ma hazája katedráin túlnyomóan tanítványai köréből kikerült szakemberek tanítanak. Tudományos felfogása igazáról mélyen meg volt győződve ; érthető, ha támogatását nem az ellentétes véleményt nyilvánítók számára tartogatta. Hazája egyház- jogászai közül alig volt valaki, aki a külföldi szakkörökkel oly sikeresen ápolta volna a kapcsolatot, mint ő. Intézeteiben számos külföldi kánonistát, köztük professzorokat is találunk. így tehát valóban beszélhetünk európai rádiuszú Stutz-iskoláról; jellemző, hogy Egyházjogát, bár tudta nélkül, Temnikovski professzor oroszra is lefordította. Amikor negyvenévi rendes tanári működés után nyugalomba vonult, számos tudományos kitüntetés birtokosa volt : a berlini, müncheni, göttingeni, római (Lincei), madridi tudományos akadémia tagjai közé választotta, a freiburgi filozófiai és a zürichi teológiai fakultás díszdoktorai sorába emelte. Amint számos írása mutatja, a svájci származású kánonista hű maradt Helvetiához. Egyetemi éveitől kezdve rövid megszakítással Németországban tartózkodott, amely második hazájává lön. Akik közelebbről ismerik, tudják, hogy a háború utáni politikai áramlatoktól meg nem ingatható szenvedélyes tisztelője volt a német császárságnak, amely számára mindazt megtestesítette, amely a németség dicsőségét és becsületét jelentette. Jubileumára R. Scheibe készített mellszobrot róla ; a művész a jubiláns szavai szerint, svájci-alemann koponyáját kissé elészaknémetesítette (ver- norddeutscht) ; ez a munka nem ad róla hű képet. A valóságban másmilyen volt : magas homloka, komoly szakálla, szigorú szemüvege kemény arckifejezést kölcsönöztek, de ezt eleven, vidám szeme enyhítette. Munkáinak vonzóereje, hogy széles látóköre, nagy áttekintése, a jogélet részleteibe aprólékosan bevilágító, alapos műgonddal, mindig teljes irodalmat feldolgozó, fölényes anyagismerettel rendelkező metódussal párosul. Műveiben szülőföldje magas hegyeinek távlatához hasonlóan minden, közeli 23 Theologia.
