Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
348 MÓRA MIHÁLY 5-én született Zürichben, mint Hans Ulrich Stutz neves geológus fia. Családjában nem ó’ volt az első jogász ; egyik 1912-ben megjelent munkájában maga is kegyelettel emlékezik meg nagyapjáról, Johann Georg Finster felsőbírósági elnökről. Egyetemi tanulmányait Berlinben végezte, ahol jogtudományi, nyelvösszehasonlító, német filológiai, történelmi és protestáns teológiai stúdiumokkal foglalkozott. Még mint egyetemi hallgató jelent meg tőle a svájci heraldika és szfragisztika, valamint a Szász Tükör egyik részletkérdésére vonatkozó dolgozata. 1892 december 6-án summa cum laude mindkét jog doktorává avatták ; doktori értekezésében már megtalálta azt a kérdést, amely élete végéig érdekelté : az egyházi hivatali és vagyonjog, különösen a saját egyház problémáját. Értekezését elmélyítve és kibővítve, három év múlva, mint önálló dolgozatot jelenteti meg. A munka, annak ellenére, hogy a saját egyház kérdése vörös fonálként húzódik végig életén, sajnos, befejezetlen maradt. A tudományos pálya állomásai ezután gyorsan következnek. Doktorrá avatása után két évre Baselben magántanár, 1895-ben u. o. rendkívüli tanár. Következő évben 28 éves korában Freiburgban rendes tanár, majd erre nyolc év múlva Bonnban tanít, mint a német- és egyházjog professzora. A Rajna melletti városkára esik a férfikor munkában és sikerben leggazdagabb 12 éve, amelyre később is igen kedvesen emlékezik vissza ; a vidéki egyetemi várost Berlin sem tudja elfeledtetni, ahová 1916-ban kerül. A porosz fővárosban tanított nyugdíjazásáig ; itt már nem találkozott az egyházjog iránti ama érdeklődéssel, amely Bonnt oly kedvessé tette számára és amely egyik oka volt annak, hogy 1910-ben a lipcsei katedrára és a Monumenta Germaniae Historica igazgatói állására szóló meghívást visszautasította. Utóbbiról később mondja egyéniségére jellemző módon, hogy ámbár F. Althoff ezt az állást Dümmler halála után neki felajánlotta a berlini egyetem tb. egyetemi tanársága mellett, ezt azzal hárította el : «er fühle sich nicht zum Edieren oder gar zur Leitung von Editionen geschaffen, sondern allein zu rechtshistorischer Aufbauarbeit». A visszautasítás egyik oka volt az is, hogy nem akart ferde helyzetbe kerülni tanáraival, Brunnerrel ésZeumerrel, azonfelül Gierkevel. Egyet azonban elhallgatott : a saját jogtörténeti munkássága mellett akkor már jelentős kiadói és tudományszervezői múlt állott mögötte. Még mint freiburgi professzor veszi át Schrödertől és Brunnertól a Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte Germanistische Abtei lung-jának ügyvezető szerkesztői tisztjét 1897-ben és 40 évig áll ezen a poszton, ami a német jogtörténeti folyóiratoknál is egészen rendkívüli ; ez idő alatt a folyóirat a Kanonistische Abteilung-ga\ együtt független, a tudomány állásáról évenként megbízható képet nyújtó orgánum volt. 1902-ben megalapítja a Kirchenrechtliche Abhandlungen-t, amelynek keretében 116 kötetet adott ki. 1911-ben, nem sokkal a Monumenta Germaniae-hez történt meghívása után megalapítja a Savigny-Zeitschriftnek a germán és római jog mellett harmadik folyóiratát (Kanonistische Abteilung), amely nem sokkal halála előtt ülte negyedszázados jubileumát. Bonnban 1904-ben szervezi meg a Kirchenrechtliches Seminar-t,
