Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
Szemle f Stutz Ulrich A nagy német egyházjogász emlékére. Habent sua fata libelli — ezt lehetne sajátos értelemben használva mottóul választani, amikor most Stutz Ulrichról megemlékezünk. Az ismertetéseknek és a megemlékezéseknek is megvan a sorsuk. Ezek a sorok a berlini egyházjogász 70. születésnapjának alkalmából készültek, amikor 1938 május 5-én a tudományos világ hódolt az agg, de munkára kész és még sok tervét megvalósítani akaró mester előtt. E sorok írója 1938 június 16-án kapta az utolsó postát Stutztól, amelynek hangjából mindenre lehetett következtetni, csak arra nem, hogy a Berlinbe küldött válaszlevélre pár hét múlva a tudományos barátságon megtisztelő módon túlmenő, addig megszokott felelet helyett gyászjelentés érkezik : Stutz július 6-án hirtelen elhunyt. «Er starb gottergeben und dankbar in dem Bewusstsein, als Christ, Deutscher, Mann des Rechts und der Wissenschaft Aufgabe und Sinn seines Lebens nach dem Mass seiner Kräfte erfüllt zu haben» — mondja a gyászjelentés ; a jellemző szavak arra engednek következtetni, hogy ezt előbb maga az elköltözött fogalmazta. Azok a sorok, amelyek 70. születésnapja alkalmából életeredményének áttekintését, munkásságát akarták méltatni, — a jubileumi megemlékezés a sors akaratából nekrológgá vált. Nehéz helyzetben van, aki Stutz jelentőségét fel akarja vázolni, még ha csak rövid nekrológ keretében is. Munkában, tevékenységben oly gazdag életről van szó, amelyre jellemzőül szolgálhat, hogy dolgozatainak jubileumára összeállított jegyzéke 1000-en felüli írását említi fel. Ebből azonban még hiányzik közel 200 kisebb adalék, életrajzi jegyzet, kisebb megbeszélés, szerkesztői közlemény, egészen eltekintve a kéziratban maradt anyagtól. Utóbbiak között találjuk 1889/90 téli szemeszterén Heinrich Dernburg szemináriumában készült «Cicerónak Q. Roscius érdekében tartott beszéde és ennek jelentősége a condictio certi jogtörténetére» c. dolgozata, amelyet Dernburg dissertatióra szemelt ki, a szerző határozott német- és egyházjogtörténeti beállítottsága miatt mindenesetre hiába. De a jegyzékből hiányzik számos olyan irat, amelyekben egyházi és világi hatóságok, előbbiek sorában katolikus püspökök számára dolgozott fel vitás kérdéseket és fejtette ki véleményét. Ennek a dús munkásságnak csak szerény külső keretét adhatjuk, ha áttekintjük a főbb életrajzi adatokat. Mint ismeretes, szerzőnk 1868 május
