Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Gruber Mihály: A keresztény világkép a bécsi romantikában
A KERESZTÉNY VILÁGKÉP A BÉCSI ROMANTIKÁBAN 327 Éppen az volt Müller szerint a reformáció egyik legfőbb tévedése, hogy megfosztotta a vallást az ő közérdekű voltától, állam- és népjogi jelentőségétől és magánüggyé tette.1 Vallás alatt azonban nem szabad itt holmi természet- vagy észvallást érteni, amilyet akartak is a kereszténység helyébe csempészni. Ha az ember Krisztusban hisz, szükségképen az emberek Krisztusban való egy, örök, oszthatatlan közösségében, tehát a kereszténységben, az Egyházban is hinnie kell.2 Éppen ezért Egyház és állam egymásra vannak utalva. Békétlenség, nyílt vagy akárcsak titkos ellentét mindkettőre nézve káros. Az állam is aláássa saját alapját, amely mindenképen vallásos, ha a vallással szemben ellenséges álláspontot foglal el — mondja Schlegel.3 E szemszögből nézve a forradalmat követő háborűkat folytonos vallásháborúnak tartja, mert hiszen a forradalom nemcsak az Egyháztól akart elszakadni, hanem magát a kereszténységet akarta megszüntetni. Napóleon alatt ugyan legalább külsőleg megvolt a vallási béke, de ez sem tartott soká, amint azt a pápával szemben elkövetett erőszakos eljárása bizonyítja. Napóleon további fegyveres sikerei a monarchikus és egyházi hatalom mohamedán jellegű egyesítését hozta volna.4 Ha azonban ezeket a láthatatlan hatalmakat régi befolyásukhoz juttatjuk, akkor a régi betű az államban eleven alakot ölt, a fogalmak tartalommal telnek meg.5 Az államról szóló tudományok is, a jogtudomány és a politika is a theológiától mint az örök igazságról szóló tudománytól kapják közelebbi meghatározásaikat. Különösen áll ez az erkölcsi vonatkozásokban : jó — rossz, helyes — helytelen, igaz — nem igaz, hasznos — káros. Schlegel szerint az állam hivatását erkölcsi mérlegelés nélkül nem lehet megállapítani. Különben is erkölcs és jog egymástól elválaszthatatlanok. Ebből a szempontból önkényes eljárás a magánjog és államjog merev szétválasztása, mert mindkettőre ugyanazok az erkölcsi törvények érvényesek. «Csak egy jog van — mondja Müller — és minden jog egyfajtájú és minőségű suum cuique tribuere.»6 A mai államjog — a francia forradalom utáni —, úgymond, az embert, a polgárt megfosztja minden igazi polgárjogától és cserébe megengedi, hogy az állam milliomod része legyen és résztvehet az egész állam kormányzásában, amennyiben a többi 999.999 rész is az ő véleményén van. 1 U. a. XV., Herdflamme 1. 291. lap. 2 U. a. XXXVI., Herdflamme 2. 723. lap. 5 Schlegel: Philosophie des Lebens 429. lap. 4 Schlegel: Philosophie der Geschichte. Bées, 1829. 257. lap. 6 Müller: Elemente der Staatskunst. V. 6 Müller: Von der Notwendigkeit etc. id. kiad. 190. lap.
