Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Gruber Mihály: A keresztény világkép a bécsi romantikában
A KERESZTÉNY VILÁGKÉP A BÉCSI ROMANTIKÁBAN 323 meghódította szívüket és képzeletüket. Mélyebbre hatolva meg kel« lett látniok azt a lelkiséget is, amely a költészetnek ezt a szép világát létrehozta ; meglátták, hogy ez a költészet azért tudott a képzelet legmerészebb magasságaiba emelkedni és egyúttal életszerű lenni, azért tudta, bárhol és bármilyen nyelven szólalt meg, ugyanazt kifejezni, mert ugyanazt az életeszményt szolgálta. Sőt ugyanazt a szellemiséget, amelyet megtaláltak a középkor művészetében, megtalálták annak tudományában, társadalmi és állami életében. Így jutottak el a kereszténységhez, mint az európai szellemi élet forrásához, az Egyházhoz, Európának, mely Novalis szerint a középkorban egy nagy keresztény ország volt, megszervezőjéhez, az európai népek nagy nevelőjéhez. Itt azonban a romantikusok, akik még a felvilágosodás eszméin nevelődtek, ifjúkorukban a forradalomért lelkesültek, egyénileg is nagy lelki probléma elé kerültek. Ennek a problémának számukra logikus és szükségszerű megoldása a conversio volt, conversio akkor is, ha formailag nem történt meg. A lelki válságnak ezt a küzdelmét kinek-kinek személyesen kellett megvívnia, s ezzel az érdeklődés iránya természetszerűen az ember belső világa felé fordult. Ahhoz, hogy a világban eligazodjék, hogy abban helyét és hivatását megtalálja, először saját személyiségét kellett kidolgoznia. Innen van a romantikusoknál a személyiség erős hangsúlyozása. De viszont azt is érzik, hogy a magasabbrendű életeszmény megvalósításában segítséget jelent az ugyanazon cél felé törekvők közössége, nehézséget, sőt sokszor akadályt a környezet ellenséges magatartása. A romantikának legtöbbet vitatott problémája éppen a személyiség és a közösség egymáshoz való viszonya. A romantikus gondolkodás ezt a viszonyt megromlottnak és megbomlottnak látja, mert az utolsó évszázad mozgalmai eltépték azokat a szálakat, amelyek az emberiség hitét és gondolkodását a múlthoz fűzték ; a szellemi és politikai forradalmak széttörték az emberi társadalomnak azon szerves élő formáit, amelyeket egy hosszú történelmi fejlődés hozott létre. Így kerülnek a romantikus gondolkodás középpontjába az ember közösségi életének fő kérdései : a társadalom, az állam s maga az egész emberiség. E téren a legnagyobb munkát a bécsi romantika végezte. Bécs 1808 óta a romantika legkiválóbbjainak találkozóhelye lett. Elég, ha Schlegel Frigyes, Müller Ádám, Pilat, Gentz és Werner neveit említjük. De rajtuk kívül mások, az ifjabb romantikus nemzedék több tagja is hosszabb-rövidebb ideig volt Bécsben és későbbi munkásságukon meglátszik, hogy elhatározó élmények emlékét vitték innen magukkal. Miért lett Bécs körülbelül két évtizedig a romantika igazi központja, mi vonzotta ide az idősebb és ifjabb romatikusokat, akik közül eredetileg egy sem volt bécsi, de még osztrák sem? Az akkori Bécs sok mindent nyújthatott a romantikus embernek. Remek művészeti emlékei, virágzó irodalmi, színházi, zenei élete 21*
