Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Gruber Mihály: A keresztény világkép a bécsi romantikában
324 GRUBER MIHÁLY a romantikus művészeteszmény megvalósítását ígérték. Ausztria katolicizmusa, kultúrájának, állami életének a középkor fénykorába visszanyúló, szinte töretlen folytonossága feleletet adott azoknak, akik lelki és világnézeti problémákkal kuzdtek, akik a történeti múlttal való kapcsolatot keresték. Ausztria állott ellen a legszívósabban a XVIII. századi forradalmi törekvéseknek ; Napóleonnal szemben, akinek hódításai a forradalmi gondolat diadalát és Európa történeti hagyományainak pusztulását jelentették, az emberi szabadságot és a történelem jogát védte ; a francia nemzeti imperializmussal szemben a német nemzetiség és hazafiság utolsó mentsvára volt, ahová reményteljesen néztek a bujdosó német hazafiak. A XIX. század elején Bécs természetszerűleg vonzotta a romantika vezető szellemeit, akik akkor voltak életük legfogékonyabb korszakában. Ekkor élték lelki és szellemi átalakulásuk éveit, múltjukkal leszámoltak már, de az új világ még csak kialakulóban van bennük. Egyéniségük igazi kifejlődése már Bécsben történt meg. S ez nemcsak annak volt köszönhető, hogy együtt voltak itt sokan olyanok, akik közös eszményekért együtt dolgozhattak, hanem főként annak, hogy valamennyien egy nagy döntő lelki élmény hatása alá kerültek. 1809— 1820-ig működött itt Hoffbauer Kelemen redemptorista atya, akinek nevéhez fűződik a császárváros vallási újjáéledése. A bécsi romantikus társaság valamennyi tagját a tisztelet és barátság szálai fűzték hozzá, lelkiekben is ő volt az irányítójuk, vezetőjük, többük megtérése az ő műve volt. Az életnek az a nagy szintézise, amely addig csak homályos sejtelemként élt bennük, most valósággá lett, hitbeli meggyőződés, gyakorlati vallásos élet és szellemi alkotó munka eggyé lett. A romantika szellemi tartalmába itt Bécsben került az a katolikus vallási elem, amelyet ma a romantika lényeges vonásának tartunk. Ezért származhattak a bécsi romantikusok köréből azok a nagyszabású elgondolások és tudományos elméletek, amelyek a társadalom, az állam, az emberiség életét a keresztény hit tanításának és erkölcsi rendjének alapján akarták újra építeni. A romantikusok világképének megalkotásában, mint már mondottuk, az első nagy fontos kérdést a személyiség és a közösség viszonya jelenti. Miután a romantika ebben a stádiumában már határozottan katolikus világnézetet jelent, természetes, hogy a személyiség keresztény szellemű értékeléséből indulnak ki. Müller Ádám szerint az egyes ember az államhoz úgy viszonyul, mint status in statu. Feje valamely közösségnek, mint ilyen jogi alany, másrészt tagja valamely államnak, mint ilyen alárendelt : jogi tárgy.1 Mint egy államnak a feje is kettős : kívülről nézve jogi egyéniség, belsőleg ökonomikus test. 1 Müller: Von der Notwendigkeit einer theologischen Grundlage der gesamten Staatswissenschaften. Lipcse, 1819. Újra kiadva: Müller, Schriften zur Staatsphilosophie, hg. von Rudolf Kohler. München, é. n. 177. és kk. 11.
