Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Ivánka Endre: Konstantin császár kereszténysége újabb megvilágításban
316 IVÁNKA ENDRE értelmezte, hogy harminc évig tartó uralkodást ígér neki (Piganiol u. o. 50.) A íg-t eszerint eredetileg 3{í-nak, Terdecem-nek olvasta volna. Itt a látomás tényét, még a keresztény interpretáció nélkül (azaz Eusebius szerint : még mielőtt Konstantin császár megértette volna, hogy ő Krisztus jelvényét látta minden kétséget kizáró módon állapíthatjuk meg. Piganiol úgy magyarázza ezt az eseményt, hogy az a sok hasonló szimbólum, mely már régen foglalkoztatta Konstantin császár élénk fantáziáját, — az Egyiptomban látott f, mely annál inkább érdekelhette őt, mert az általa oly nagy tiszteletben tartott Napisten szimbóluma, a keresztény kereszt, melyet ő már itt-ott láthatott anélkül, hogy jelentésével tisztában lett volna, a szent T, mely több keleti kultuszban nagy szerepet játszott — egyszerre csak egy látomás szuggesztív erejével sűrűsödött össze képzeletében, amikor egészen váratlanul egy kelta templomban, még pedig egy Apollon-templomban, megint ugyanezt a szimbólumot látta. Piganiol a germán «Thorshammer»-hez hasonló T-alakú kelta szimbólumra gondol, mely kelta domborműveken tényleg előfordul. A magyarázat kielégítő lenne, ha Konstantin víziójában keresztről volna szó, és nem a ^-jelvényről, melyet Piganiol a fent idézett szavakban is (il a été conquis au culte de la croix) a -jelvénnyel összetévesztett. Pedig a jelvénynek pogány interpretációja (Ter decem) szintén csak a ^-ra vonatkoztatható, és nem egy T-alakú szimbólumra vagy egy keresztre. Ne mondjuk inkább — mivel a vízió ténye éppen a jelvény pogány interpretációja folytán biztos megállapítást nyert, és csak a Piganiol-féle magyarázat elégtelennek bizonyult — hogy Konstantin császárnak igazán volt víziója? De akárhogy is legyen, maga a Panegyricus elbeszélése megerősíti a legendának azt a közlését, hogy Konstantin császár eleinte nem tudta, hogy az, amit látott, keresztény jelvény volt, sőt igazolja Piganiol fent idézett megjegyzését : Constantin avait cru vaincre au nom du Soleil. Ha ilyen szemszögből nézzük megtérését, egyszerre csak érthetővé válik az a belső ellentétesség az ő vallási magatartásában, mely eddig egészen megmagyarázhatatlannak látszott. Az ő megtérése nem jól megfontolt politikai lépés volt, mint amilyennek ezt a múlt század történetírása beállítani szokta, hanem abból a vízióból kifolyólag történt, melynek történelmi valóságát (legalább mint egészen különös, megrendítő szubjektív élményét) immár kétségbevonni nem lehet. A modern kutatás igazolta a legrégibb legendaverziónak helyességét, mely szerint Konstantin császár csak később kezdte ezt a víziót a keresztény vallásra vonatkoztatni. Eleinte — ezt bizonyítja a Panegyricus, melyre Piganiol rámutatott — úgy értelmezte ő ezt az élményt, hogy a víziót is, a győzelmet is, az az Istenség adta neki, melynek ő már azelőtt is híve volt : a Napisten, Helios, Apollon. Ez a körülmény magyarázza meg mindazt, ami pogány maradványként továbbra is él Konstantin császár vallási magatartásában. Ha a fentemlített pogány vonásokat át
