Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Schütz Antal: A glosszolalia
A QLOSSZOLALIA 309 rokon a vallástörténeti és pszichológiai párhuzamokkal, ezért szabad a mikéntjének és lefolyásának részletesebb megismerése számára azokat a párhuzamokat fölhasználni ; természetesen a kellő óvatossággal. Részben ezzel a célzattal ismertettük. Nem párhuzamok persze a külön új «nyelv»-alkotások, már a merő immanens kritika alapján sem. Flournoy- nak nem volt nehéz pl. H. Smith «Mars»-nyelvéről kimutatni, hogy az voltaképen csak a francia szókészlet és szófűzés helyettesítése, amint a fönt idézett példa nyilván elárulja ; még a merőben fonétikai szerepű francia f-nek is megvan a Mars-nyelvi egyenértéke : m. Sőt Szent Hildegard «ignota lingua»-járól is megmutatták már Grimm és Pitra bíboros, hogy német, latin, félreértett héber szóknak bizonyos szabályok szerinti torzítása. 2. A mi teológiai állásfoglalásunk alkalmas arra, hogy némi világot vessen a glosszolalia ellenadományára, az értelmezésre, melyről Szent Páltól mindössze azt tudjuk meg, hogy a közösség szempontjából nagyon kívánatos volt, de sokkal ritkább, mint a nyelvek adománya, és többnyire nem az kapta, aki nyelveken szólt, hanem más. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a «nyelvek értelmezése» nem olyan mint az exegézis. Hisz akárhányszor csak indulatszók vagy szó- és nyelvszerű töredékes képződmények, amikre támaszkodhatik. Aki a glosszolaliát úgy veszi, mint egy rendes bár ismeretlen nyelvet és úgy akarja értelmezni, teljesen rossz nyomon jár. Érdekes és tanulságos ellenbizonyíték a mormon gyülekezetekben eléggé elterjedt értelmezés csődje. Egy hívük, aki már régebben gyanút fogott, a gyülekezetben egyszer adta a nyelven-szólót. Azonban egy a gyülekezet előtt teljesen ismeretlen indiánus nyelven beszélt. Nyomban jelentkezett egy neves «értelmező» ; azonban egészen mást értelmezett.1 A dolog természete szerint lehetséges olyan értelmezés, hogy a glosz- szolalia alkalom (causa occasionalis) arra, hogy vagy a nyelven-szóló, mikor rendes tudatszínvonalra ér, vagy egy a hallgatói közül a rendes gondolat- közlés nyelvén beszéljen. S ez értelmezés lesz abban az esetben, és csakis abban az esetben, ha a szívek ismerője és irányítója, maga Isten rendeli együvé a nyelven-szólást és az értelmezést. Ez az értelmezés tehát csakis a természetfölötti síkon lehetséges, és valószínűleg a szentpáli esetben ez volt általában a tényleges értelmezés. Lehetséges egy másik fajta értelmezés is, a merő természeti síkban is. T. i. a nem abnormis ú. n. természeti glosszolalia sokszor beszédszerű benyomást tesz, sőt az istendicsőítés vagy könyörgés vagy hálaadás vagy buzdulás stb. benyomását. Különösen finom érzékű emberek ezt az általánosabb jellegű, inkább érzelemszerü tartalmat meg tudják fogni és bizonyos korlátok közt a rendes gondolatközlés nyelvén meg is tudják fogalmazni — olyanformán mint némely embernek külön tehetsége van 1 Cutten i. m. 72. kk.
