Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Schütz Antal: A glosszolalia
310 SCHÜTZ ANTAL arra, hogy egy zenét, festményt, színhatást «értelmezzen». Ami megtörténik a természet síkján, a természetfölöttiség régiójába is átemelhető, és így nem kell elzárkózni az elől a lehetőség elől, hogy a korintusi gyülekezetben ilyen értelmezés is esett.1 S ezen a vonalon szabad talán még egy merész lépéssel tovább menni. A merő természeti glosszolalia pszichológiai elemzése megállapítja, hogy itt döntő jelentősége van egy érdekes pszichológiai ténynek : «a tudattalan belső élet itt közvetlen szoros oksági vonatkozásba jut a beszélő szervek idegeivel.» Rust2 ebből azt következteti, hogy itt tér nyílik nyelvbölcseleti felfedezésekre, mert «itt a hang-kifejezés közvetlen, úgyszólván mechanikai kapcsolatba jut a lelki élménnyel, míg a tudatos beszédben az iskolázott elme és akarat közbeiktatódása miatt a dolog sokkal bonyolultabb.» Ez más szóval annyit jelent : Ha valahol, itt van némi remény arra, ami fölött a szaknyelvészek már napirendre tértek,3 * hogy t. i. az ősnyelv kérdéséhez közelebb férkőzzünk — az ősnyelvet természetesen nem történetileg véve («Ádám nyelve»), hanem bölcseletileg: belső élményeknek természetszerű nyelvi kifejezése. Ha egyáltalán lehetséges ez az ősnyelv, akkor az ott van az összes történeti nyelvek lelkében és ott ül gyökerükben ; s akkor az is lehetséges, hogy az a Lélek-áradás, amely az embert legmélyebb mélységeiben kavarja föl, megérinti és újból neki zsendíti a nyelvi kifejezésnek ezt az ősgyökerét is. És akkor a valódi glosszolalia nem más, mint ennek az ősnyelvnek egy-egy töredéke, mely hazajár a legmélyebb élménynek, a Lélek-látogatásnak kifejezésére, és akkor az értelmezés adománya is egy csodás «effeta», mellyel ugyancsak a Lélek érintése megnyitja ismét az emberiség anyanyelvének megértésére az elmének rég megsiketült fülét. 3. Ez, hangsúlyozom, merő lehetség, persze az itt adott összefüggésben több mint «logikai» lehetség : hittudományos föltevés, hipotézis. De ha vitatható hipotézis, akkor alkalmas arra, hogy belevilágítson a pünkösdi nyelvcsodába. Akkor ugyanis szabad arra gondolni, hogy az apostolok a legnagyobb Lélek-látogatás hatása alatt ezen az ősnyelven szóltak, és a hallgatóknak ugyancsak a nagy Lélek-látogatás tüzében, megnyílt az általában zárt füle a megértésére, és az értés pszichológiai törvénye szerint természetesen kiki a maga nyelvén hallotta. Hogy a korintusi glosszolalia és a pünkösdi nyelvcsoda között visznek összekötő 1 Teljesen járhatatlan azonban az az út, amelyre Pfister lépett. Ő a Freud- féle lélekelemzés kulcsával akarja megnyitni a glosszolalia rejtélyét. Aki csak némi bölcselő iskolázottsággal olvassa kísérleteit (pl. Psychanalytische Methode, p. 193 kk.), annak éppen itt szinte kínosan arcába vág a freudi módszer pszichológiai alaphibája : Ha a hívó eszmetársítás rávezet bizonyos «ősélményekre», még egyáltalán nem következik, hogy azok az «ősélmények» szerzették a hívás anyagául szolgáló képződményt (pl. álmot, «nyelvet» stb.). 2 Rust i. m. p. 17. 3 H. Paul: Prinzipien des Sprachgeschichte.51920. p. 174 kk ; Jespersen i. m. p. 62 k.
