Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Schütz Antal: A glosszolalia

A GLOSSZOLALIA 301 a területen nem mindig könnyű megállapítani, nem varázslók szándékos titkoskodásával van-e dolgunk. Amennyire szűkszavúak az antik források, és amennyire csöndesek a «bigott» középkor egyházai, annyira hangosak a «glosszolaliától» a 17. század óta a protestáns szekták gyülekezetei, és annyira bőszavúak krónikásaik. A 16. századi újító ortodoxiával szemben alakult felekezetek egyik jellemzéke az egyéni kezdeményezésekben és megnyilvánulásokban gazdag «élmény-vallásosság», mely a vallási biztonság alanyi, élmény- jellegű ismérveit hajszolja. Ebben a légkörben jelenik meg először pro- grammszerűen, Szent Pálra való utalással a 19. században az irvingiánu- soknál és mormonoknál az a meggyőződés, hogy a Szentlélekkel való meg- keresztelkedésnek egyedüli biztosítéka és ezért szükségképes jele a szent- páli, ill. korintusi nyelveken-szólás. J. Smith-nek 1842-ből való mormon hitvallásának 7. cikkelye azt mondja : «Hiszünk a nyelvek karizmájában». Őnáluk azonban, mint egész vallási «üzemükben», itt is sok a számítás, szándékos irányítás, vásáriasság. «Ugorj talpra, szólj, vagy legalább adj hangot, folytasd és adj akármilyen hangot, és az Űr majd csinál belőle «nyelvet», mondja elég nyersen az utasítás. Mélyebb és komolyabb vallásosság és lelki fegyelem jellemezte az irvingianusok gyülekezeteit, melyekben a nyelveken-szólás a beteg Mary Campbell hatása alatt jelentkezett. Maga az alapító, a skót E. Irving (t 1834, London) nem rendelkezett vele, de meg volt győződve, hogy az ő «apostoli egyháza» rendelkezik ugyanazzal a karizmával, mint Szent Pál korában a korintusiak. Régibb protestáns felekezetekben és mozgalmakban elég gyakori a «Lélek» sugallatának tartott automatikus «prófétálás», pontosabban vallási exhortálás. így a «Petits prophètes des Cevennes» esetében, a Lan- guedoc-i hugenottáknál, akik a híres camisard fölkelést indították el, a Cromwell korabeli quakereknél. A nyelveken-szóláshoz hasonló jelenségek itt ritkák ; előfordultak a «párizsi archidiakonus» sírjánál 1731-ben és a «shaker»-ek közt. Virágkorúk azonban, bármennyire meglep — a mi századunk. 1901-ben ausztráliai szektáriusok közt elindult egy «meg­újhodás», revival, és bejárta az egész világot. Ausztráliából átültetődött Angliába, onnan Indiába, Japánba, majd az amúgy is különösen fogékony Amerikába és onnan (Los Angeles-ből) mint «pünkösd-mozgalom» Német­országba, ahol egy Paul nevű hamburgi prédikátor volt főterjesztője. Minthogy ezek a jelenségek és mozgalmak úgyszólván szemünk előtt folynak le, részletes képet kapunk róluk. Egy 1907-es glosszolaliás gyülekezetről egy «hivő» szemtanú beszél. Kez­dődik a szokásos módon : ének, a vezető rövid imája, majd szentírási szakaszok fölolvasása, utána önként jelentkező hívek exhortációja és evangéliummagya­rázata, ismét közös imádság. «Ez mintegy 15 percig tartott, amikor jelenet- kezett az első nyelven-szóló. Jelentkezését valami sajátságos sziszegés és csikor­gás vezeti be ; olykor suttogást hallani. Ez nyilván onnan van, hogy a rend ér­

Next

/
Thumbnails
Contents