Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Schütz Antal: A glosszolalia
A QLOSSZOLALIA. Hittudományos kísérlet. 4. Lássuk röviden ezeket a «párhuzam»-okat, melyekre maga Szent Pál hívja föl a kutató figyelmét. A vallástörténetíleg vagy valláspszichológiailag hangolt racionalista szerzők általában nincsenek zavarban, mikor ilyen «párhuzamok» fölsorolásáról van szó.1 Azonban sűlyos módszeri hibában szenvednek, Több-kevesebb önkénnyel és már eleve racionalista célzattal maguk alkotják meg a glosszolalia meghatározását, és ebbe a maguk készítette hálóba fogják aztán bele a legkülönfélébb jelenségeket. Az egyetlen nyomos, módszeres eljárás azonban az, hogy szigorúan szem előtt tartjuk a gloszszolaliának azt a jellemzését, mely ezt a jelenséget és fogalmat egyáltalán belevitte a szellemtörténetbe, t. i. a szentpálit, és ehhez keresünk párhuzamokat — a magyarázatot és értékelést egyelőre fölfüggesztjük. Ha ezzel a szemponttal megyünk végig a vallástörténeten, nagy valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy az ószövetségi legalább bizonyos esetekben glosszolalia vagy hasonló jelenség volt. így 1 Reg 1919_ 4, 4 Reg 9u-ban a «prófétafiak» prófétálása ; sőt valami hasonlót adott Saul, mikor rájött a «nehéz» lélek 1 Reg 18lg. Nincs kizárva, hogy ennek a tisztátalan forrásból jött glosszolaliának egy fönnmaradt példája Is 2810-ket, kivált ha összevetjük Jer 2332-vel. Még nehezebb biztos párhuzamot találni ép abban a hellenista világban, mely pedig az Apostol utalása értelmében nyilván bővében rendelkezett ilyenekkel. Platon a Timaiosban (71 E kk) leírja a /làvriç-1, aki nem teljes tudatban, hanem tudatkívül válik részesévé az isten látó és föltáró képességének, de kell hozzá tudatán lévő értelmező. Biztosra kell venni, hogy a hellenista korban elharapózó misztériumok (Aranyszájú fönt említett kommentárjában Dionysos misztériumára utal) titkoskodásukkal, őrjöngésig fokozott enthuziazmusukkal, rendszeres élmény- hajhászásukkal valóságos melegágyaivá lehettek olyan jelenségeknek, amilyent pl. Celsus is jellemez a fönt idézett helyen. Egyébként ép ezen 1 így tettek E. Lombard : De la glossolalie chez les premiers chrétiens et des phénomènes similaires. Étude d’exégèse et de psychologie. Thèse. Lausanne, 1910. — E. Mosiman: Das Zungenreden geschichtlich u. psychologisch untersucht. Tübingen, 1911.
