Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Pataky Arnold: A korintusiakhoz írt II. levélnek néhány történelmi és exegetikai problémája
A KORINTUSIAKHOZ ÍRT II. LEVÉLNEK PROBLÉMÁJA 299 gyönge, félénk jellem, ezt az ügyet azonnal elintézte volna személyesen és nem tért volna vissza sértődötten Efezusba, hogy onnan könnyek között levelet intézzen Korintusba. Sokkal inkább ügy látszik, hogy e sértés Pálnak Korintusból való távozása után történhetett és az apostol erről csak Efezusban szerzett tudomást. Semmi sem bizonyítja, hogy Pál Kor. 11-ben is a vérfertőzőről beszél, bár a régi magyarázók (Tertullianus és talán Haymo kivételével) valamennyien, és az újak közül is igen sokan erre gondolnak. Itt valami újabb keletű, súlyos sértésről lehet szó. Szent Pál ezt a sértést korholta az elveszett levélben, és ennek a levélnek az olvasása okozta Korintusban azt az üdvös, nagy szomorúságot. Jellemző, hogy amikor Szent Pál Kor. 11-ben erről az ügyről beszél, hatszor használja a hvnr] (szomorúság) és tizenkétszer a hmelv, Avneïcr&at, (megszomorítani, megszomorodni) kifejezéseket, holott e szavak Szent Pál többi leveleiben mindössze háromszor, illetve négyszer fordulnak elő l1 E közbeeső levelet nem lehet azonosítani Kor. II. 10—13. fejezeteivel sem, mint Hausrath gondolta elsőnek,2 és utána több magyarázó állította. Kor. II. 10—13. fejezetei elsősorban nem a félrevezetett, de egyébként Szent Pállal szemben nem ellenséges korintusi híveknek, hanem a félrevezető álapostoloknak szólnak. E részletben nincsen szó az apostolnak valamely különleges megsértéséről, holott Kor. II. 2. 7. fejezetei ilyen különleges, Szent Pált ért sértésről beszélnek. Amikor az apostol Kor. II. 10—13. fejezeteit tollbamondta, nem annyira fájdalmas szomorúság, mint inkább szent harag és méltatlankodás volt lelkének alapérzelme. Újabb tanulmányaink tehát — Allo kommentárjától függetlenül is — a következő meggyőződésre vezettek bennünket. A valószínűségnek legnagyobb fokával bír, hogy Szent Pál Kor. I. és Kor. II. megírása között, efezusi működése idején, rövid időre Korintusba ment, hogy egyes tévtanítók üzelmeinek gátat vessen ; majd pedig, miután Korintusból való távozása után egy magáról megfeledkezett keresztény őt apostoli méltóságában súlyosan megsértette, lelke nagy fájdalmában szigorú hangú levelet küldött Korintusba. Ez események hatása alatt változtatta meg útitervét : csak akkor ment el újra Korintusba, amikor őt Titus Macedóniában arról az üdvös változásról értesítette, amelyet ez a «könnyek között megírt levél» az egyházközségben előidézett. Kor. II. előkészítette Szent Pálnak harmadik korintusi útját, mely aztán a lelkek teljes megbékülésére vezetett. A Rómaiakhoz írt nagyszerű levelét 57—58 telén az apostol már teljesen nyugodt lelkiállapotban írhatta meg. pataky Arnoid. (Folytatása következik.) 1 Ef. 4, 30; Filipp. 2, 27; Tessz. I. 4, 13. (Zsid. 12, 11.) 2 Der Vier-Capitelbrief des Paulus an die Korinther. Heidelberg, 1870.
