Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Pataky Arnold: A korintusiakhoz írt II. levélnek néhány történelmi és exegetikai problémája
A KORINTUSIAKHOZ ÍRT II. LEVÉLNEK PROBLÉMÁJA 297 E kétségtelenül világos helynek fényében kell magyaráznunk 12, 14-et és 13, 1 -et. — 12, 14. a görög szövegben így hangzik: időit zqÍtov tovto êrot/j.o)ç ë/œ èXûe ív nqoç vfxâç xal ov xaravaQxrjam- E szövegnek legtermészetesebb fordítása : «Ime most kész vagyok harmadszor elmenni hozzátok és nem leszek terhetekre». (Szent Pál itt ellenfeleinek vádjára céloz, hogy nem fogad el semmiféle adományokat korintusi híveitől.) Azok a magyarázók, akik nem akarják elfogadni Szent Pálnak közbeeső korintusi útját, e helyet így fordítják : «Ime most harmadszor kész vagyok hozzátok elmenni...» és e szavakat úgy értelmezik, hogy Pál a korintusi egyház megalapítása után, efezusi tartózkodása alatt már egy ízben el akart menni Korintusba, de a körülmények megakadályozták e tervének megvalósítását. Nyelvtanilag nem lehetetlen e fordítás, de ebben az esetben ellentétbe jutunk 13, 2-vel, mely nem enged kétséget arra nézve, hogy Szent Pál nemcsak el akart menni Korintusba, hanem ezt a szándékát végre is hajtotta. — Ugyanezt kell mondanunk 13, 1-ről is: tqítov tovto ëg^o/uat ngoç v/uäg, — «Immár harmadszor megyek el hozzátok.» E helyet a közbeeső út tagadói így szokták fordítani: «Most harmadszor elmegyek hozzátok», — és ezt a helyet is úgy magyarázzák, hogy Pálnak már egyszer szándéka volt Efezusból Korintusba menni, de ezt a tervét mindeddig nem valósíthatta meg. Erre nézve is megismételjük előbbi szavainkat : ez a fordítás is megengedhető nyelvtanilag, de ne feledkezzünk meg a hermeneutiká- nak egyik fontos szabályáról : a homályos helyeket a világosabb helyek fényében kell értelmezni, 13, 1 -et is 13, 2. megvilágításában kell tekinteni. Ugyancsak Szent Pálnak egy közbeeső, kínos emlékű útjára céloz 2, 1 : ëxgiva ôè ê/iavrât tovto, tô fjirj ná/av êv Xvnr] ngàç v/iâç ê/J)t:ïv,— «Azt tettem fel pedig magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok.» Pál itt világosan egy olyan útjáról beszél, amelyet ő maga is szomorú szívvel tett meg, és — mint a következő versek mutatják, — korintusi híveinek is kénytelen volt szomorúságot okozni. Ismét csak azt mondhatjuk, hogy ez a «szomorúságban megtett látogatás» nem vonatkozhatik az egyházközség megalapításának hónapjaira, hanem csak Pál harmadik apostoli útjának az idejére, de még a Kor. II-ben megígért látogatás elé teendő. Kor. II. 10, 1. 10. azt mutatja, hogy a korintusi álapostolok Szent Pált személyesen ismerték ; csak így vádolhatták Pált arról, hogy «levelei ugyan súlyosak és erősek, személyes jelenléte azonban erőtlen és beszéde gyarló». Azonban ezek az álapostolok akkor még nem jártak Korintusban, amikor Szent Pál ezt az egyházközséget megalapította ; az ő sötét munkájuknak ekkor még semmi nyoma sincsen. Még akkor sem találjuk őket Korintusban, amikor Pál Kor. I-t megírta ; olyan szigorú szavakat, mint Kor. II. 10—13. fejezeteiben, Kor. I-ben sehol sem olvasunk. Ezek az álapostolok «ajánló levelekkel» (Kor. II. 3, 1.)
