Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Pataky Arnold: A korintusiakhoz írt II. levélnek néhány történelmi és exegetikai problémája
könnyhullatással megírt levél» valószínűleg nem azonos a Korintusiak- hoz írt első kánoni levéllel, és a Kor. II-ben említett sértő sem ugyanaz, mint a Kor. I-ben említett vérfertőző. Véleménye mindjárt kezdetben több követőre, de talán még több ellenmondásra talált és az ellenmondás a mai napig sem szűnt meg ; de a katolikus magyarázók közül Lemon- nyer, Toussaint és főleg Allo erős hívei a «közbeeső levél» elméletének. Ez a probléma kapcsolatban áll azzal a kérdéssel, hogy Kor. II. 2. és 7. fejezetei milyen sértésről beszélnek : vájjon ezt a sértést az apostol ellen a Kor. I-ben említett vérfertőző követte-e el ezzel a bűnével, vagy pedig más természetű gonosztettről beszél-e az apostol? És mikor történt e sértés : amikor Szent Pál a közbeeső látogatás alkalmával Korintusban járt, avagy onnan való távozása után? Mindezeket a kérdéseket a legvilágosabban Allo E. B. nagy kommentárja foglalja össze : «Saint Paul, Seconde Épître aux Corinthiens» (Paris, 1937), melyet a Theologia 1937. évfolyamának 184—187. lapjain e sorok szerzője ismertetett. E kommentárnak Vili—IX. lapján Allo az események egymásutánját a következőképen állítja össze : Kor. I. 16, 8-ban Szent Pál megígérte, hogy pünkösdkor elmegy Korintusba. Ezt az időpontot azonban az apostol — efezusi roppant munkája miatt — nem tudta betartani ; még majdnem két esztendeig Efezusban kellett maradnia. Ez idő alatt Kor. I. elérte óhajtott célját, az egyházközségben helyreállt a fegyelem, de Szent Pálnak újabb ellenségei, bizonyos gnosztikus elveket is valló zsidózó álapostolok árasztották el Korintust, akik a Kor. I. 1, 12-ben említett «Krisztuspárt» egyes tagjaival hamarosan megtalálták a kapcsolatot. Amikor Pál ezt a szomorú hírt megtudta, rövid időre meglátogatta a korintusi egyházat ; mivel azonban efezusi nagy munkája lehetetlenné tette, hogy hosszabb ideig Korintusban tartózkodjék, — hol ellenfelei hidegen és bizalmatlanul fogadták, — csak általános intelmeket adott korintusi híveinek és megígérte, hogy mihelyt megteheti, Efezusból újra éspedig (Kor. I. 16, 5-ben említett tervétől eltérően) egyenesen Korintusba jő, hogy ott e hosszabb tartózkodása alkalmával minden ügyet rendbehozzon. Távozása után még jobban fellángolt az ellenségeskedés ; egy meg nem nevezett keresztény súlyosan megsértette Szent Pálnak apostoli tekintélyét. Pál már ismét Ásiában volt, amikor e sértésről tudomást szerzett, és körülbelül ugyanebben az időben halálos betegségbe esett (Kor. II. 1, 8. 9.). Ilyen körülmények között kénytelen volt Korintusba tervezett útját elhalasztani ; ehelyett sok könnyhullatás között megírt szigorú levelet intézett az engedetlen egyházközséghez és Titust elküldte Korintusba, hogy e szigorú levél szellemében eljárjon a lázadókkal szemben. A korintusi keresztényeket, akik mindaddig elég közömbösen viselkedtek, Pálnak szigorú levele és Titus jelenléte végre is észretérítette : megbüntették a sértőt és mélységes bánatukat fejezték ki Titus előtt az apostolt ért sérelem miatt. Mindamellett egy kisebbség A KORINTUSIAKHOZ ÍRT II. LEVÉLNEK PROBLÉMÁJA 291 19*
