Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Pataky Arnold: A korintusiakhoz írt II. levélnek néhány történelmi és exegetikai problémája
292 PATAKY ARNOLD megmaradt a makacsságban, sőt Szent Pált úti tervének megváltoztatása miatt állhatatlanságról, gyengeségről, szeretetlenségről merte vádolni. Időközben Szent Pálnak a Csel. 19, 23—40-ben elbeszélt események miatt el kellett hagynia Efezust ; Troasban akarta megvárni Titus visszaérkezését, de lelke nyugtalansága miatt előbb elhagyta Troast, mintsem Titus odaérkezett volna; (a Kor. I. 16, 5-ben említett útiterv szerint) Macedóniába ment és ott találkozott Titusszal, aki a legjobb híreket hozta a korintusi egyházközség legnagyobb részéről. Mivel azonban az apostol a félrevezetetteket is vissza akarta nyerni magának és a félrevezetőket szigorúan meg akarta fenyíteni, ha meg nem térnek, megírta Kor. Il-t, mely levél egyszersmind az apostolnak harmadik korintusi útját is előkészítette. Titus már e levél elküldése előtt visszatért Korintusba (Kor. II. 8, 16. skk. 23.), hogy a gyűjtés ügyét szorgalmazza. Abban a magyarázatunkban, amelyet az új magyar szentírás- fordítás keretében a Korintusiakhoz írt második levélhez adtunk, a dolog természete szerint nem akartunk nagyon' eltérni a hagyományos felfogástól.1 Mindamellett már 1, 15 ; 12, 14. magyarázatában megemlítettük azt a lehetőséget, hogy az apostol szavai egy közbeeső korintusi látogatására vonatkozhatnak. Jelen tanulmányunkban két történeti kérdést teszünk tüzetesebb vizsgálat tárgyává : a) Járt-e Szent Pál Kor. I. és Kor. II. megírása között rövid időre Korintusban? — b) Irt-e oda Kor. I. és Kor. II. között egy közbeeső levelet? — Végül pedig a axókoip tfj OO.QXÍ (12,7.) érdekes exegesis - történeti problémájával foglalkozunk, E tanulmányunkban mintegy újabb vizsgálat alá vesszük azt az álláspontunkat, amelyet 1928-ban elfoglaltunk. Bár természetszerűleg figyelemmel kísértük az 1928. óta megjelent magyarázatokat, főleg Állónak kitűnő kommentárját, önálló ítéletre törekedtünk és felfogásunkat nem a magyarázók véleményére, hanem Szent Pál szavaira iparkodtunk felépíteni. Azt is leszögezzük, hogy a Kor. II. egységére és épségére vonatkozó kérdéseket, amelyeket a különböző kritikusok felvetettek, e dolgozatban nem tárgyaljuk. 2. — (Ugyatiaz-e a történelmi háttere a két kánoni korintusi levélnek?) A hagyományos felfogás hívei Kor. II. problémáit Kor. I. megvilágításában szokták megoldani : a Kor. II. 2. és 7. fejezetében inkább érintett, mint tárgyalt kínos ügy a Kor. I. 5-ben említett vérfertőző kizárása, illetve visszafogadása az egyházba,2 a sűrű könnyek között 1 Még a nagy munka elején voltunk, 1928-ban, és sok olyan szempontot kellett figyelembe vennünk, amelytől csak idővel és lassan térhettünk el. 2 Érdekes, hogy Halberstadti Haymo Kor. II. 2. fejezetének magyarázatában nem azonosítja kifejezetten az itt említett bűnöst a vérfertőzővel : «Paulo apostolo morante apud eos, cuidam peccanti dimiserunt, quod deliquerat, et ipse Apostolus, ne videretur ab illorum unione sejungi, induisit etiam ipse illi.» (Migne, P. L. 117, 613).
