Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Pataky Arnold: A korintusiakhoz írt II. levélnek néhány történelmi és exegetikai problémája
290 PATAKY ARNOLD híveket megszomorította és akinek most Szent Pál nemcsak megbocsát, de még a korintusi hívek megbocsátó irgalmát is kéri számára, nem más, mint a Kor. I. 5-ben említett vérfertőző, akit Kor. I. 5, 3—5. szerint az apostol az egyházból ünnepélyesen kizárt ; ugyanő a Kor. II. 7, 12-ben említett «sértő», az ő atyja (Kor. I. 5, 1.) pedig a «megsértett».1 A Kor. II. 2, 4-ben említett, «sok könnyhullatás között» megírt levél e magyarázók szerint nem más, mint a Korintusiakhoz intézett első kánoni levél ; azok az ákpostolok, akik ellen Szent Pál Kor. II. 10—13-ban oly kemény szavakat használ, az ő korintusi ellenfelei, akikről már Kor. I. első négy fejezetében is megemlékezett. Az újabb katolikus és protestáns magyarázók ezeket a kérdéseket újabb vizsgálat tárgyává tették és jórészük erősen eltér a hagyományos felfogástól.2 Bisping Ágoston, Belser János, Gutjahr F. S., Sickenberger J., Sales, Callan még a hagyományos álláspontot képviselik : Kor. I. és Kor. II. között Szent Pál sem nem járt Korintusban, sem levelet oda nem intézett. Mindamellett Bisping, Cornely, Zahn, Weiss Bernât és mások is elfogadják azt a tételt, hogy Szent Pál Kor. II. megírása előtt már kétszer járt Korintusban, de ezt a látogatását vagy Kor. I. megírása elé teszik, vagy azt gondolják, hogy Szent Pál a Gallio prokonzul előtt lejátszódott esemény után (Csel. 18, 12—17.) egyidőre elhagyta Korintust,3 a Csel. 18, 18-ban említett rjfiÉQau íxavaí a Csel. 18, 11-ben említett másfél esztendőtől különválasztandó, és ez a «számos nap» az apostolnak második tartózkodása Korintusban. — Ma azonban mindazok, akik elismerik, hogy Szent Pál Kor. II. megírása előtt már kétszer járt Korintusban, ezt az útját a Kor. I. és Kor. II. megírása között lefolyt időre helyezik. így Ewald, Krenkel, Weizsäcker, Weiss János, Le Camus, Schäfer, Meinertz, Lietzmann, Plummer, Makintosh, Toussaint, Lemonnyer, Bachmann, Steinmann, Delatte, Wendland H. D., Allo E. B. és mások. Bleek volt az első, aki már 1830-ban észrevette, hogy a «sok 1 Az ókor írói közül Tertullianus az egyetlen, aki «De Pudicitia» című munkájának 13—18. fejezeteiben (Migne, P. L. 2.) azt állítja, hogy Kor. II. fentemlített helyei nem a Kor. I-ben említett vérfertó'zőre vonatkoznak. Tertullianust azonban nem történelmi, hanem montanista dogmatikai megfontolások vezették, amikor ezt a tételt felállította. A középkori magyarázók közül Halberstadti Haymo (bizonyos Remi vagy Haymon nevű IX. századbeli auxerrei szerzetes) mond hasonlót. L. alább. 2 Amikor dolgozatunkban «hagyományos felfogás»-ról beszélünk, e szót kizárólag magyarázat-történeti szempontból használjuk. Az itt tárgyalt kérdések semmiképen sem érintenek hitbeli vagy erkölcsi tételeket. 3 Talán erre az időre tehető Szent Pálnak illíriai útja (Róm. 15, 19.)? Azonban Szent Pál nem azt mondja, hogy Róm. megírása előtt már Illíriában is járt, hanem hogy Jeruzsálemtől Illíriáig (/J-éyoi rov ’Dj.vQiy.ov) hirdette az evangéliumot. Mivel Illíria Macedóniával határos, lehetséges, hogy az apostol az ő filippii, tesszalonikai és beroiai prédikálására gondol.
