Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
286 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN titánok történelmi arányait, mégis mind a kettőnek olyan jelentős szerep jutott koruk történelmének irányításában vagy legalább annak olyan kiemelkedő főszereplői voltak, hogy életükön keresztül megfigyelhetjük koruk küzdelmeit, célkitűzéseit, megoldást sürgető problémáit. A szerző biztos kézzel megrajzolja mindenekelőtt a történeti hátteret, amelyben a két protagonista szerepe lejátszódik. Szerencsésen emeli ki a kor jellemző vonásait, sajátos arculatát, hibáit és törekvéseit, a fejlődés menetét befolyásoló új szellemi irányzatokat. Az események középpontjába a császárság és a felsőolasz városok küzdelmét, majd a pápaság és a császárság harcát állítja és rámutat azokra a tényezőkre, történelmi erőkre, amelyek a kettős küzdelem mélyenfekvő irányítóiként egy új kor kialakulásának útjait egyengették. A történeti képbe és az események sodrába behelyezett főszereplők éles vonalakban jelennek meg előttünk és cselekedeteik mélyebb megértést és indokolást nyernek. Pecorara működése szervesen belekapcsolódik a középkori pápaság és császárság küzdelmének ama szakaszába, amikor egyrészt III. Honóriusz és IX. Gergely pápák, másrészt pedig II. Frigyes állottak szemben egymással. A cisztercita szerzetesből lett bíboros, mint pápai legátus tevékeny részt vett az olasz városok megszervezésében, de fontos megbízatásokkal hazánkban és Franciaországban is megfordult, ahol rendkívül kényes helyzetekben mély bölcseségről, éles politikai látásról és a különféle érdekek becsületes kiegyenlítésére irányuló törekvéséről tett tanúságot. Magyarországi küldetésében mellette volt mint pápai káplán Rogerius mester, aki éppen ezért hozzá intézte a levélalakban írt Carmen Miserabile című nagybecsű értesítését a tatárok pusztításairól. X. Gergely élete és főképen pápasága arra az időre esik, amikor véget ér a nagy mérkőzés és a pápaság pirrusi győzelmet arat a császárságon, de előnyét nem tudja kihasználni, mert gyengeségében a francia királyság támogatására szorul. Honfitársa, Pecorara bíboros oldalán sajátította el az egyházpolitika nagy kérdései iránt való jártasságát, amelynek számos jelét adta rövid pápasága folyamán. Főtörekvése az volt, hogy a pápaság és a császárság küzdelmeiben eldurvult közerkölcsöket megjavítsa, az olasz városok belsejében dúló véres harcokat lecsillapítsa, a keleti egyházat visszavezesse az Egyház egységébe és a Szentföld visszahódítására sarkalja az európai közvéleményt. Ezen célkitűzései elérésére Lyonba zsinatot hívott össze, amelynek azonban éppen a legfontosabb kérdésekben, a görög egyesülés tartósságában és a keresztes hadjárat megindításában, nem volt jelentős eredménye. A francia befolyás nőttön-nőtt a pápai udvarban és az olasz politikában, ami előre vetette árnyékát a következő század fejleményeire. Galla Ferenc.
