Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
284 IRODALOM LITERATUR — BULLETIN csak protestáns kommentárok, szótárak és nyelvtanok szolgálnak. Mindamellett felfogása a legkényesebb helyeken is korrekt és tudományos. A «nyelvészeti kulcs» tíz füzete egy egységes kötetben is megjelent. Mindkét kiadás jó papiroson, igenszép kiállítású, könnyen olvasható szöveget nyújt az olvasónak. Rienecker szószedetét melegen ajánljuk mindazoknak, akik nyelvi nehézség nélkül, a görög eredeti szöveg szerint akarják olvasni az újszövetségi szentiratokat. Pataky Arnold. Nikolaus Monzel: Struktursoziologie und Kirchenbegriff. P. Hanstein Verlag, Bonn 1939, 291 old. Már a mult század hatvanas éveiben, az erősödő közösségi tudat hatásának engedve, Fr. Pilgram arra törekedett, hogy a katolikus hitrendszer alapvető igazságait az Egyháznak, mint reális szociális közösségnek a központba helyezésével egységes szempont alá vonva a közösség alapvető tényét dogmatikai vonatkozásban kidomborítsa (Physiologie der Kirche). Hogy korunk erősen szociális irányú érdeklődése a dogmatikust is a szociológiai szempont figyelemreméltatására készteti, az újabb írók közül különösen A. Rademacher monográfiája (Die Kirche als Gemeinschaft und Gesellschaft) mutatja. Ma az Egyház, számotvetve a szociális problémák hitéleti és erkölcsi vonatkozásaival, fokozottan érezteti a társadalmi életre irányító hatását. Érthető tehát, ha a szociológiai problémafeltevés és módszer teológiai alkalmazhatóságának kérdése tudatosul a ma teológusa előtt. Ennek a reflexiónak az eredménye N. Monzel inkább indítást adó, mint kész eredményeket nyújtó könyve. Átérezve a szociális problémáktól súlyos jelennek a teológussal szemben támasztott igényét, a szerző kétségtelenül helyesen látja, hogy a teológusnak nemcsak reszignációból, hanem számára hasznosítható eredményei miatt is kell érdeklődnie a modern szociológia iránt. Minthogy az ember természetes szociális élete az Egyház természetfölötti közösségében is megtartja jelentőségét, csak a szociológiai módszer kielégítő ismeretével juthat el a teológus egy «szociológiai teológia» alapvetéséig, amelynek a követelménye ma egyre erősebben jelentkezik. Szerzőnk a modern szociológia kellő ismerete mellett tudatában van a megbízható tájékozódás nehézségeinek is. Kritikával felvértezetten veszi sorra a modern szociológia jellegzetes kinövéseit, a szociologizmust, a naturalizmust, a hisztorizmust, melyek, főkép Kant kriticizmusának negatív eredményekép, lényegi követelményeken alapuló társadalmi etikát lehetetlenné tesznek. Mindenesetre, a kanti hatásra való hivatkozással összefüggésben erősen nélkülözzük Natorp a kanti előfeltevésekből kiinduló szociális etikájának ismertetését és bírálatát. Szerzőnk a szociológia kellő keretek közé szorításával, a szociológia és a szociális etika elvi megkülönböztetése alapján a tartalmi mozzanatoktól elvonatkozó s épazért a határainak tudatában maradó «formális» szociológia módszerét tekinti annak, amelyet a teológus is eredményesen felhasználhat. Ezt a módszert követve a társas kapcsolat módját általánosságban és részleteiben meghatározó forma, más szóval a szociális struk
