Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
feldolgozása sokkal rövidebb az előbbiekénél. Arra törekedett szerzőnk, hogy a pozitív tant jól és érthetően dolgozza fel, s kerülte a sok körülírást, szószaporítást, ami pedig első két kötetében sokszor előfordult. Ott nem kifogásoltam ugyan, mert a nemszakembereknek bizony jól esik néha többszörösen, más és más szavakkal hallani a sok nehéz és emészthetetlennek látszó kérdést. Itt sem rosszalom, hogy most már rövidebb, kiszabottabb a mondanivalója. A mű ilyen formában határozottabban jobb, s talán az olvasó is az első két kötet után feltételezhetően megszokta a rövidebb, magvasabb stílust. Általában kevés szerzőt konzultál, aminek következtében vajmi keveset sejtet meg a metafizika problematikájából. Egy-egy tétel vagy fogalom történeti múltjáról semmit se tudunk meg. Kétségtelen ugyan, hogy ennek is van előnye : rövidebb, s könnyebben jutunk el a skolasztikus filozófia pozitív tételeinek ismeretére, ami tekintve szerző szándékát, népszerűsítő munkát nyújtani, mindenesetre eléggé indokolja őt. Szépen sikerült részei az actus-potentia elmélet kifejezése, a lényegről, a kategóriákról, valamint az állagról szóló fejtegetései. Bár éppen e részeknél sikerült kevésbbé a magyar műszavak kiválogatása. Actus szót tény-nek nevezi, holott tény factum-ot jelent, ugyancsak a potentia-t képességgel fordítja, holott ez capacitas-t jelent. Jobb lett volna ténylegesség-lehetőség szavakkal e két klasszikus kifejezést visszaadnia. Ugyancsak substantia nála állomány, holott állag már bevezetett elnevezése e fogalomnak és jobb is. Mindez azonban nem vonja le stílusbeli értékeinek súlyát. Nyelvezeti készsége az első két kötethez viszonyítva határozottan csiszolódott, fejlődött, ami előadásának nagyobb könnyebbséget kölcsönöz. De erre szükség is van, hisz a filozófia legelvontabb, legnehezebb részét akarja összefoglalni e kötetben. Mindent összefoglalva megállapíthatjuk : a bölcselet metafizikai részét, az ontológiát teljes egészében ő adja elsőnek magyar nyelven, ez is legnagyobb értéke : úttörő. Megbirkózott e nagy feladattal, anélkül, hogy másvalaki ebben utat nyitott volna neki. Megbirkózott feladatával és hozzátehetjük : jól birkózott meg ! Hasonló dicséret illeti meg a második most megjelent kötetet is, a Kozmológiát, bár itt már nem úttörő. A természetbölcseletről jelent már meg teljesen önálló magyar skolasztikus munka P. Zborovszky tollából. A Természetbölcseletet szerzőnk különös metafizikának nevezi s ebben néhány mai szerzőt követ, kik a kozmológiát minden áron a metafizikához akarják közelebb hozni, nyilvánvalóan attól való félelmükben, hogy a természettudományoktól sokan nem különböztetik meg. Valóban nem kis problémája a mai kozmológiának a természettudományok és a közte való határvonal megvonása. Kétségtelen, hogy a természettudományok mai állása nagyon sok természeti tüneményt és törvényt ismer, sok új igazságot felderít, melyről a régieknek fogalma sem volt. Ez a tényigazságok körét oly fokban bővíti ki, hogy a skolasztikus természet bölcseletnek revíziója elkerülhetetlenné vált. IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 281
