Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
280 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN két az elsőknél kiemeltünk, hasonlóan megvannak. Egyszerű, világos magyar nyelven igyekszik a skolasztikus bölcselet egy-egy ágába bevezetni és tájékoztatni. Iránya itt is népszerűsítő, ennek következtében különös tekintettel van az átlagos műveltségű magyar középosztályra, kinek az életben itt is, ott is szüksége van a bölcselet egy-egy fejezetére. Arra törekszik, hogy lehetőleg mindenki megértse, minden nagyobb előtanulmány nélkül. Éppen ezért a kezdőknek is kitűnő bevezető. A jelen két kötet a nagy rendszerben szerző elgondolása szerint a harmadik és a negyedik kötet, ontológia és kozmológia. A Logika és a Megismeréstan után helyezi szerzőnk a metafizikát, melyet két részre oszt. 1. Általános metafizikára, s ez alatt az Ontológiát érti. 2. Különös metafizikára, s ide a természetbölcseletet, Kozmológiát sorozza. Az általános metafizika anyagát négy nagy részben találjuk összefoglalva. Az első részben magáról a lényről tárgyal a legáltalánosabb szempontok szerint. Ide sorozza a klasszikus potentia-actus elméletet, valamint a lényeg és lét problémáit. Különösen hosszan taglalja a lény transcenden- tális tulajdonságait, melyek az Ontológia tengelykérdései. A második rész a lény legmagasabb osztályozásait, a kategóriákat részletezi. Itt is hűségesen követi a skolasztika substancia és accidens elméletét. A harmadik részben az okokról szóló fejtegetéseket találjuk a szokott beosztásban. Az utolsó rész tárgya a lény tökéletessége, melyben az egyszerűség, összetettség, az egész és részek, a véges és végtelen, végül a létezés tökéletességeinek kérdéseit részletezi. Felosztásában következetes logikusságra törekszik és lehetőleg a skolasztikus bölcselet kitaposott útjain halad. Ez legtöbb helyen sikerül is neki, de mégsem mindenhol maradéktalanul. így. pl. a járulék (accidens) felosztásánál a belső logikus taglalást nem követi a külső beosztás. A második szakasz alpontjai nem skématikus rendben haladnak. E szakasz ugyanis négy alfejezetre oszlik, melyek közül az elsőnek nincsen számozása, a következőnek 2. száma van, a harmadiknak c) jelzése és a negyediknek végül e). Igaz ugyan, hogy az 1. fejezet is szerepel, de elvész az első fejezet alcímei között, hasonlóan az a), b), ez meg a 2. fejezet alcímei között vész el. A d) hasonlóan a c) fejezet alosztálya. De legkövetkezetlenebb az utolsó, melyben az e) fejezetnek alosztályai között található f), g), h), i), j) jelzésű címletek. Úgyszintén indokolatlannak tartom a negyedik résznek, a tökéletességről szóló fejezeteknek az ontológia végén való elhelyezését. Ezek a kérdések a hagyományos skolasztikában a lény általános tulajdonságai után szoktak következni, és tényleg a lény transcendentális szemléletének körébe tartoznak, s nem mint külön rész, hanem mint az első rész utolsó fejezetei szerepelnek. Az egyes részek kidolgozása igen rövid és magvas, ami mindjárt szembeötlő, ha a munkát kezünkbe vesszük : e kötet t. i. sokkal vékonyabb, szű- kebbre szabott, mint a Logika, vagy Megismeréstan. Nem mintha ennek nem volna annyi anyaga, mint előbbieknek, hanem azért, mert e kötetnek
