Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
KÖZÉPKORI FRANCISKÁNUSJÁRÁS KELETÁZSIÁBA 275 aki hozza a nagykánnak Piancarpinei által a pápához írt levelét is (208). Említést tesz hősünk nagy útjáról De Carbio Miklós O. F. M. is, IV. Ince pápa káplánja és gyóntatója1 Beszél róla Fra Mariano da Firenze O. F. Ai.,2 aki szerint maga az első lyoni egyetemes zsinat tanácsára menesztette őt Ince pápa. Krónikájába beiktatja Fr. Nicalaus Glassberger O. F. M.3 Ezek általában IV. Ince pápának tulajdonítják az ő küldetését.4 Kujuk kán IV. Ince pápához küldött levelének szövegét az Ystoria Mongolomra nem hozza. De a IX. fejezetben utalás történik rá. Hősünk elmondja ugyanis róla, hogy a nagykán udvarában mily kínos pontossággal fordították latinra ezt a pápának küldendő levelet. S midőn mind a két levél le volt írva, elolvastatták velünk egyszer és másodszor nehogy csonka legyen annak szövege. . . . Ennek a levélnek tartalmát eladdig csak Salimbene krónikájából ismertük (i. h.). Salimbene ugyanis együttlakott Piancarpineivel és így tudhatta csak a levelet lemásolni. A levél olvasható azonban Benedictus Polonus Relatiojának egypár kódexében is, de nem mindegyikben. Nagy szenzációt keltett, amidőn 1920-ban P. Karalevskij Cirill az Angyalvár levéltárában fölfedezte az eredeti szöveget. A levél 1246 november 11-ről kelt. Maga a szöveg perzsa nyelven, a bevezető sorok törökül, a befejező rész pedig arabul van írva. Az eredeti szöveget francia fordításban a nagy szinológus Paul Pelliot közölte alapos tanulmányában : Le Mongols et la Papauté.5 A teljes francia fordítás nyomán szemünkbe ötlik a nagykán levelének konkretizáló formája. A kán idézi közben a pápa szavait és arra reflektál. Pl. Vous avez dit que si je recevais le baptême, se serait bien ; más helyen tovább : Vous m’avez envoyé ces paroles : «Vous avez pris tous les territoires des Májar et de kiris- tan,»6 A pápa ugyan a Waddingtól közölt levelében7 ennyire nem célzott a magyarok elpusztítására, azonban a nagykán feleletében a magyarokra értette azokat a kegyetlenségeket, amelyeket 1241-ben az országon tényleg elkövettek. Mindenesetre Piancarpinei Jánosnak az Ystoria Mongolommá a mai kor embere számára sok érdekességet szolgáltat s arról győz meg, hogy nemcsak korában keltett nagy feltűnést, hanem ma is megvan az aktualitása bizonyos értelemben. A sz. második helyen Relatio Fr. Benedicti Poloni-it hozza. Mivel maga a reláció rövid 13 pontban tárul elénk, azért az egész kis írásmű néhány oldalon (135—143) foglal helyet. A 133—134. oldalon Wyngaert atya röviden utal Fr. Benedictus életére, lengyel származására, akit Boroszlóban vett maga mellé Piancarpinei János. A rövid szöveget Benedictus testvér Kölnben a tatároktól történt visszatérés után bizonyos prelátusnak és skolasztikusnak 1 Golubovich, i. h. 195. 2 Compendium Chronicarum O. F. M. ad a. 1245. 3 Analecta Franciscana, Quaracchi, 1887, 71. 4 V. Ö. Wadding. Annales, ad ann. 1245, nr. 4. 6 Revue de l’Orient Chrétien, Paris, XXVIII, 1923, 18—23. 6 V. Ö. Wadding, Annales, III. k. Quaracchi, az Addenddban 624—25, a kiadók pótlása. 7 Wadding, u. o. ad annum 1245, nr. 4. Cum non solum kezdettel. 18*
