Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
276 IRODALOM LITERATUR — BULLETIN élőszóval mondotta el. Ezek az Ystoria Mongalorumot már ismerték. Ő tehát rövid felvilágosítást, kiegészítést és magyarázatot adott ahhoz. Jellemzi ezt a kis munkát világosság, érthetőség és átfogó rövidség ; űj dolog alig van benne. Belőle a geográfiai körülmények : folyók (pl. Don, Nepere), népek, városok, hegyek tisztábban rajzolódnak elénk. Szerzőjén érezhető, hogy szlávul is tudott. Ő különben Piancarpinei János tolmácsaként is szerepelt. Van den Wyngaert a bécsi császári könyvtár XIV. századbeli kódexét veszi alapul, de összehasonlítja a párizsi Nation. Colbert. 2477. XIV. szóbelivel is. Fr. Benedictus Polonus Relatioja végén a bécsi, párizsi és oxfordi kéziratok a nagykánnak Ince pápához intézett levelét is hozzák. Tekintettel arra, hogy Benedictus rövid foglalatú referálása kiegészíti és magyarázza a szélesen hömpölygő Ystoriát, fontos szerepe van ebből a szempontból. Takács Ince. (Folytatása következik.) Irodalom — Literatur— Bulletin. I. I. Hazai. Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpa- dianae gestarum. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Vol. 11. Buda- pestini, MCMXXXVIII. 681. Az árpádházkori elbeszélő forrásaink kritikai kiadásának második kötete a következő krónikákat tartalmazza : a Pozsonyi Krónikát, a Müncheni Krónikát, a Mügein Henrik-féle német, továbbá a verses latin krónikákat, a Szepes- szombati Krónikát, a Magyar-lengyel Krónikát, a Knauz Krónikát és hozzá csatolt kisebb krónikákat. Azonfelül közli Szent Zoerárd-András és Benedek legendáit, a három Szent István Legendát és Szent Imre, Gellért és László legendáit. Az életrajzok után következik Richardus domonkos szerzetes Relatiója Nagymagyarország felfedezéséről, Rogerius Carmen Miserabiléja a tatárok pusztításáról, a Planctus Destructionis Regni Hungáriáé per Tartaros cimű verses elbeszélés és a Chronicon Rhythmycum Sitticense szintén verses krónika. Az elbeszélő forrásokat Szent István Intelmei és egy Anonymus tanulmány fejezi be. A második kötet előkészítésében követett tudományos irányelvek azonosak azokkal, amelyeket az első kötet bírálatával kapcsolatban részletesen ismertettünk. (L. Theologia 1937. 273. sk.) A szentírási idézetek és sokszor szinte a felismerhetetlenségig elmosódó gondolat- és stílusutánzatok gondos és pontos ellenőrzését Iványi János végezte. Az egyes forrásokhoz írt bevezetések tökéletes áttekintést adnak a források értékéről, a rokonforrásokhoz való viszonyukról és a vonatkozó kódexekről, valamint kiadványokról. A magyarázó jegyzetek, néhány kisebb elírástól eltekintve, pl.az519. lapon, ahol a váradi és a zágrábi püspökségek alapításáról van szó, szerencsésen kiegészítik, megvilágítják és ha kell, helyreigazítják a forrásszövegek egyes részeit
