Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
244 ZIMÁNDI PIUS tették ki magukat inkább, mintsem hogy lemondjanak az istentiszteletről. <Ep. Coll. 242—43.) Mindezekből nemcsak Pázmány Péter társadalmi kérdésekben vallott nézetét ismerhetjük meg, de néminemű betekintést nyerünk a háromszáz év előtti magyar élet társadalmi felfogására is. Mert hiszen bármennyire önálló és erős egyéniség is, korának fia, némiképpen a kor lelke szól felénk sorai közül, természetesen pázmányi átírásban, fokozottabb humanitással, jótékonykodással. Érsekségének harmadik évében írja : «magamról állíthatom ... hogy két éven át jövedelmemnek egy- harmadát sem fordítottam saját személyemre ; két harmadánál sokkal többet szenteltem templomok építésére és ékesítésére ; papnöveldék, kollégiumok és szegény ápolóházak alapítására, tanulók, koldusok, utazók és háznépem segélyezésére».1 Élete végére alapítványai és adományai egy millió forintot tettek ki.2 A szociális Pázmányt rendkívül fejlett közösségi érzés, a közérdek szem előtt tartása, aszkétikus beállítottság, igen nagy megértés, emberiesség, ugyanakkor higgadtság és erős jogi érzék jellemzi. Zimándi Pius. 1 Frankl: I. m. II. 425—26. lap. 2 U. o. III. 326. lap.
