Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
Szemle. Archaeológia és teológia. (Az ókeresztény régiségtan mint hittudományi szak.) Ha valaki nem kisérte figyelemmel azt a jelentős előhaladást, amelyet az ókeresztény régészet az utolsó évtizedekben tett, talán csodálkozott azon a körülményen, hogy a Deus scientiarum Domitius pápai konstitucióban, amely a hittudományi tantervet az egész Egyházban egységes alapokra kívánja fektetni, ez a tárgy az elsőrangú hittudományi stúdiumok sorában foglal helyet : disciplina principalis. Annál megokoltabbnak tűnik fel e csodálkozás, mert hiszen mindenki tudja, akinek némi betekintése van a latin országok teológiai tanításának módszerébe, hogy ez a módszer épp abban különbözik lényegesen a német szellem és annak hatása alatt álló más vidékek, ezek közt hazánk hittudomány-tanítási hagyományaitól, hogy inkább bölcseletileg iparkodik megalapozni tanrendszerét és kevesebb gondot fordít a történelmi tárgyak elmélyítésére. Bár csak nagyban és egészebn lehet ezt állítani, mert hiszen mindkét részen mindig tapasztalható volt az a törekvés, hogy a viszonyokhoz képest eleget tegyenek egyrészt a bölcseleti előképzés, másrészt pedig az adatközlő tárgyak látókört tágító követelményeinek is ; annyi tény, hogy meglepő az új római tantervben az archaeologiának ilyen előtérbe helyezése. Tekintetbe véve, hogy a patrológia és az egyháztörténelem is az említett disciplinae principales között foglal helyet, bátran meg lehet állapítani, hogy az új tanterv összeállítói világosan látták és méltányolták az egyháztörténelem fontosságát, különösen pedig az ókeresztény kori résznek kiemelkedő jelentőségét. Alaposan szemügyre véve a dolgot, be kell látnunk, hogy teljesen megokolt is ez a kihangsúlyozás. A szentírástudomány után ugyanis fontosság szempontjából közvetlenül az ókeresztény kor szellemének feltárásával foglalkozó tudományágaknak kell következniük, minthogy ezekben, mint részleges forrásokban találhatók meg a második hitforrásnak, a szenthagyománynak szétszórt gyöngyszemei.1 Tekintettel arra a körülményre, hogy egyedül az Egyház őrzi hitforrásként a szenthagyományt, valamely hittudományi iskola katolicitásának szinte ismertető jegye, hogy milyen mértékben juttatja érvényre az erre vonatkozó szakokat. Azért az a teológiai intézet, amelyet XI. Pius pápa az imént említett konstitució szerint újjászervezendő hittudo1 Schütz : Dogmatika, Budapest, 1937, 193. sk. old.
