Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
PÁZMÁNY PÉTER A TÁRSADALMI KÉRDÉSEKRŐL 243 Isten kinek-kinek olyan állapotot rendelt, «melyet lelkünk üdvösségére alkalmatosbnak tudott». Az «alacsony állapotú» embereket nyugtassa meg : ez Isten rendelése ; a szegény, gazdag is Isten szolgája ; testünk tagjainak példája («Mi mindnyájan teste vagyunk az Isten országának.»), végül a meggondolás : a lelki javak kárpótolhatnak a testiekért, hisz, «a világi nagy állapotok a mennyei boldogsághoz és lelki jókhoz képest csak múlandó árnyékok és álmok». (VI. 345—54.) Korszerűségük miatt és a teljesség kedvéért megemlíthető még egy-két kérdésben elfoglalt álláspontja. A háborúval kapcsolatban igen élesen szembefordul azzal a véleménnyel, amely szerint keresztény embernek nem szabad vitézkedni és hadba menni. «Ez nemcsak eretnekség, hanem országárulás». Ha a vadállatok ellen oltalmazzuk magunkat, mennyivel inkább támadhatunk fegyverrel óhazánk pusztító ellenségünkre, lopással és tolvajlással kárunkra igyekező gonoszakra». Az egyházi emberekre vonatkozó tilalmat nem tartja kötelezőnek abban az esetben, «mikor magok vagy hazá- jok oltalma szükségképpen kívánja, hogy kardot rántsanak». A hadakozás céljának megítélésében is feltűnik az aszkétikus beállítottság : «arra való, hogy bántás nélkül békességben élhessenek a jámborok ; hogy az ártatlanok oltalmaztassanak ; hogy a gonosztévők büntetődjenek és zaboláztassanak». A katona : törvényszolgáltató és a közönséges (közös) szabadság oltalmazója. Az igazságos háborúhoz Szent Tamással három kelléket kíván meg : ut auctoritate legitimi principis geratur ; ut justa sit causa belli, végül ut juste geratur a hadakozó törvények szerint. Jellemzően hozzáfűzi : «tartozik a vitézlő ember a szegény községnek, hogy azt ne verje, ne fossza, ne pusztítsa». (VII. 679—93.) 1632-ben felveti egy népszövetség-féle szövetkezés gondolatát II. Ferdinánd előtt. A spanyol és osztrák hatalom túlereje ugyanis félelmet és meghasonlást idézett elő a katolikus uralkodóknál. Pázmány a béke megőrzése és a megbillent «aequilibrium» helyreállítása érdekében szövetséget tervei. Ebbe az összes katolikus uralkodók lépjenek be a pápával együtt, «juramentoque confirmarent omnes, quod nemo cuiuscunque confoederati bona et dominia vi invadet. Et si quis violenter aliquid attentaret, omnes foederati obligarentur ad opprimendum invasorem. Sed si quid difficultatis exoriretur, infoederati certis ac praescriptis modis dirimerent. Quique eorum sententiae acquiescere nollet, eum cuncti compescerent». (Ep. Coll. II. 246.) Végül említsük meg, hogy szlovákajkú hívei lelki ügyeit is .szívén viseli. Alapítványt téve biztosít a nagyszombati szlovákoknak templomot, anyanyelvű szentbeszédet, katekizmus-oktatást. (300 esztendővel ezelőtt !) Az alapítólevélből kihangzik a nagy szeretet, a «tam pia natio sclavica» iránt, akik «tanto cum ardore et pietatis sensu» kívánták a vallás vigaszát, hogy — elegendő férőhely híján — a szabad ég alatt «hiemali tempore, frigoris, pluviae, nivium ventorumque rigoribus et asperitatibus» 16*
