Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Iványi János: Új utak a bibliakutatás terén
208 IVÁNYI JÁNOS pott át az ellenkező oldalra, hogy ma már nemcsak úgy beszélnek az ószövetségi szentiratokról mint a kinyilatkoztatás okmányairól, bár sugalmazásról még nem akarnak tudni (Sellin, Procksch, Schuster, Oepke, stb.), hanem a régi protestáns ortodoxia szellemében az ószövetségi szentírásnak az újszövetséggel való egyértékűségét is tanítják. (Barth, Vischer és általában a dialektikai teológia hívei.)1 A szentírási eszmekor mélyebb értékelését tehát a hatás és visszahatás törvényszerűsége készítette elő a protestáns teológiában. Növekedéséhez erőt adott a régi, kedvenc ideáinkból való kiábrándulás, mely a háború utáni években mind tovább harapózott a csalódott emberek lelkében. Rettenetes élményre ébredt ebben az időben az európai ember. Megingott minden a lába alatt, amit biztosnak hitt. Szeme előtt megnyíltak a pokol kapui és a gonoszságot nemcsak szemlélte, hanem úgy érezte, hogy az utálatos patkányként rágódik testén és lelkén. A ma embere nem ér rá elméleti bajvívásokban gyönyörködni, mint ahogy azt a háború előtti ember tette. A feltörő bajok : háború, forradalom, infláció, munkanélküliség, elszegényedés, népi és faji gyűlölet, fegyverkezési versengés, a fenyegető új háború rémülete apokaliptikus idők sodrába vetették, és kétségbeesett vergődésében bíztató gondolat után eseng, valami szilárd pont után kapkod. Beléje akar kapaszkodni, hogy el ne merüljön. Életkérdéssé váltak újra előtte azok a problémák, melyekkel Jób és a Prédikátor vívódott lelkében. A theodicaea mindennapi kenyerévé lett korunk emberének. Ezért nyúl kedvvel a Szentírás könyvei után és mindenben csalódva, minden emberi bölcseségből kiábrándulva újra a Szentírásban keres útmutató életszabályt, egyén és társadalommentő örökértékű elveket. És dicséretére legyen mondva a modern szentíráskutatásnak, ő megérezte az idők követelményeit és segítségére siet a vergődő embernek. A huszas évek óta egy csomó olyan probléma lépett az érdeklődés homlokterébe, amelyek azelőtt vagy egyáltalában nem, avagy csak gyengén érdekelték az Ószövetség kutatóját. Mit érdekelték a régi kritikai iskola emberét pl. az ilyen kérdések : Mi a viszonya az ószövetségi vallásnak a mai kor emberéhez? Mi az ószövetségi vallás sajátos lényege és mi az ószövetségi jámborság jellegzetessége? Mit jelent az Ószövetség a mi hitünk számára? És ma egy csomó kutató ezeknek a kérdéseknek a kibogozására vállalkozik.2 1 V. ö. Schütz: Válság-teológia. Theologia, 1935. (II.) 75 skk. 2Joh. Lindblom : Zur Frage der Eigenart der alttestamentlichen Religion. (Volz—Stummer—Hempel : Werden und Wesen des Alten Testaments. Beihefte zur A. W. 66.) Berlin, 1936. 128 1.
