Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Iványi János: Új utak a bibliakutatás terén
ÚJ UTAK A BIBLIAKUTATÁS TERÉN 209 Bármennyire is igaz legyen az, hogy jaj annak a tudománynak, mely mindig és minden áron csak a közvetlen gyakorlati célt akarja szolgálni, ez a tétel a szentíráskutatás eme vázolt újabb irányára kevesebb veszedelmet rejt magában, mert hisz ezzel a kutatás csak közelebb jutott ahhoz a célhoz, melynek szolgálata minden egészséges szentírás- kutatásnak kell, hogy főfeladata legyen, és amelytől csak a megtévesztő korszellem és a tudománynak egy különleges elmélete tántorította el. III. Tekintsük már most röviden át azt az irodalmat, mely hivatva van arra, hogy igazolja fenti megállapításainkat. Természetes dolog, hogy a bibliamagyarázat régi formái tovább élnek ma is. De ha akár a modern fordításokat (pl. a Henne—Rösch-féle fordítást, avagy a Herder- bibliát), akár a terjedelmesebb kommentárok, gyűjtemények újabb köteteit (pl. a bonni gyűjteményben) vizsgáljuk, azt vesszük észre, hogy anyagcsoportosítás, szempontállítás tekintetében a főtörekvés a szellem- történeti (pneumatikus) irány követeléseit figyelembe venni. De még jobban szembetűnő e téren a témaválasztás és szempontcsoportosítás a protestáns bibliai irodalomban. 1. Életszükségletként jelentkeznek mindenekelőtt az annyi évtizeden át elhanyagolt bibliai teológiai müvek, tehát olyan munkák, melyek egy-egy bibliai gondolatnak nemcsak forrását, analógiáját, fejlődését, relatív értékét állapítja meg, hanem az egész bibliai eszmekört rendszeres összefoglalásban adja és az egyes tanítások magasabbrendű voltát, esetleg egyetemes értékét is kiemeli, mindig természetesen a kor követelte szigorú kritikai és történeti módszer alkalmazásával. A múlt század általános vallástörténeti irányzatával szemben ezek a munkák újra elismerik az ószövetség vallás önértékét és rendszerbe igyekeznek foglalni azokat az ószövetségi eszméket és tanításokat, melyeket —egy-két dicséretes vállalkozástól eltekintve, mint amilyenek voltak G. F. Oehler, A. Dillmann és H. Schultz művei a múlt század utolsó évtizedében — azelőtt csak a fejlődés folyamatába beállítva szemléltek. Eichrodt egyszerűen merész nekivágásnak mondja E. König ama vállalkozását, hogy újra megírta az ószövetség teológiáját.1 Ennek hiányait kívánja pótolni E. Sellin műve : Alttestamentliche Theologie auf religionsgeschichtlicher Grundlage. 1. Teil: Israelitisch- jüdische Religionsgeschichte (152 lap), 2. Teil : Theologie des Alten Testaments (139 lap), Leipzig, 1933. Az első részben a Mózes útján történt természetfölötti kinyilatkoztatás bátorlelkű hirdetője, a második rész ilyen alapkérdésekről tárgyal : Isten, Isten és a világ, Isten és az ember. Az ember bűne. Az isteni ítéletről. Az üdvösségről. A legkimerítőbb, legalaposabb, komoly munka e téren : W. Eichrodt baseli tanárnak Theologie des Alten Testaments c. műve. 1. Teil: 1 Theologie des Alten Testaments. Stuttgart, 1922. 4. 1. Theologia. 14
