Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Iványi János: Új utak a bibliakutatás terén
206 IVÁNYI JÁNOS Tagadhatatlan, hogy ez a szigorú tudományos módszert követő kutatási irány áldozatos, időrabló és idegölő, aprólékos filológiai munkájával a Szentírás természetes értelmének kihámozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Nem azzal, hogy relativizálta a szentírási eszmék értékét, azzal sem, hogy az izraelita nemzeti és faji géniusz termékének degradálta a sugalmazott iratokat, hanem azzal, hogy nagyjában megbízható szövegnek igazolta a reánk maradt szöveganyagot, hogy kutatásaiban egyik szemét állandóan az általános művelődési kereten tartva, sok szó, jel és szimbólum megfejtésére, sok eszme (pl. a szentségi eszme) mélyebb megértésére oktatott. Az irodalmi kapcsolatok feltárásával közvetve egyházi tanításoknak (pl. a sugal- mazásnak) átfogóbb értelmezéséhez vezetett. Egyes jelentős ószövetségi intézményt, mint pl. a prófétai intézményt és annak felbecsülhetetlen jelentőségét a 19. század kutatása egészen új beállításban állítja elénk. A múlt értékelésével szemben, mely bennük elsősorban, sőt néha kizárólagosan csupán a jövőbe tekintő jövendölőket látott, kimutatta, hogy ezek a kivételes jellemek valóban koruk és népük szekerei és szekérvezetői voltak. Egy magasabbrendű szellemiségnek és emberi társadalmi életnek rajongói és rettenthetetlen harcosai. Vállukon hordták korukat és lendítették azt egy tartalmasabb jövő felé. Mindazonáltal nagyon is igaza van Török-nek, amikor szemére veti a szentíráskutatási iránynak, hogy elhajlott eredeti feladatától. Filológiát űzött teológia helyett. «Mindent meglátott az ószövetségben, csak éppen azt az egyet nem, ami az Egyházat érdekelte, amiért az Egyház az Ószövetséget kánonizálta : az isteni kijelentést.»1 Elévülhetetlen érdeme marad a katolikus szentírásmagyarázás- nak, hogy sohasem állott kizárólagosan e tisztán humanisztikus szempontok szolgálatában. Ha gyakorlatában nem is, de elvi állásfoglalásaiban már a háború előtti időkben is2 mindig és következetesen amellett tört lándzsát, hogy a szentíráskutatás főfeladata a szentiratok sajátos eszmetartalmának kiaknázása legyen. Az utolsó évtizedekben megértette az idők jelét a protestáns szent- iráskutatás is. Mindjárt a szörnyű világégést követő években R. Kittel, az első német orientalista kongresszuson 1921-ben3 hangoztatta, hogy 1. a szentíráskutatás tartsa főfeladatának az ószövetségi Szentírás sajátos eszmetartalmának kidolgozását ; 2. figyelje meg — és pedig sokkal jobban, mint azelőtt — a benne lüktető életet és különleges hatásának titkait. 1 Kálvin és Kálvinizmus. Debrecen, 1936. 126 1. 2 V. ö. pl. J. Hehn-nek 1913-ban megjelent : Biblische und Babilonische Gottesidee (Leipzig) c. jelentős munkáját. 3 V. ö. R. Kittel : Die Zukunft der alttestam. Wissenschaft. (ZAW, 1921. 84 skk.)
