Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Iványi János: Új utak a bibliakutatás terén
ÚJ UTAK A BIBLIAKUTATÁS TERÉN 205 szerzőtől, esetleg más nép irodalmából kölcsönzöttek. Ezt a munkát végezte az u. n. irodalomkritika. Keletnek a múlt század óta történt mind gazdagabb feltárása igen sok irodalmi és archeológiái emléket, vetett felszínre és bocsátott a tudományos vizsgálat rendelkezésére. Az előázsiai ókori népek vallási, művelődési, társadalmi és gazdasági életéről a régi, szegényes kép hiányos vonásai mindjobban kiegészítést nyernek. Izrael is benne élt e műveltség keretében. Csak természetes, hogy egy rácionálista elveken nevelődött kutatási irány a Szentírás eszmetartalmát egyszerűen beleillesztette e természetes, népi és faji, geográfiai és történeti erők alkotta keretbe. A vizsgálódás főleg arra irányult, hogy megkeressék idegen népek irodalmában, eszmevilágában az analógiákat Izrael művelődési elemei számára és feltárjuk az okozati összefüggést az ószövetségi nép vallási és művelődési tartalma és idegen népek idevágó értékei között. Mi sem természetesebb, mint az, hogyha valaki az ószövetségi nép szellemi életének kialakulását pusztán természetes összetevők eredőjének mondotta, igénytelenségét tekintve, Izrael csak a kölcsönző, az átvevő, az utánzó szerepét tölthette be. Örök, maradandó elv, érték nem kereshetők irodalmi emlékei között. Minden csak függvénye múltjának, környezetének, minden csak relatív, átmenetű jellegű, amint művelődése is csak egyetlen szem az emberi művelődés hosszú láncolatában. Eszméi, tanításai csak száraz virágok a művelődési múlt nagy herbáriumában. A ma emberének ezek irányítást, útmutatást adni már nem tudnak. Ilyen irányú munkát végzett a szentiratok vizsgálódásában a vallds- és művelődéstörténeti kritika. Sem a Szentírás eszmetartalmának, sem az eszmékformai megjelenésének magasabbrendű voltát nem vette észre szomszédos, egyébként nagyobb jelentőségű népekével szemben. Sőt mi több, a megörökített anyag megbízhatóságának vizsgálatánál idegen emlékek közléseivel szemben rendesen a Szentírás szavahihetősége húzta a rövidebbet. «Wir haben es erfahren — mondja Volkmar Hentrich1 — wie die historisch-kritische Forschung Stück für Stück die geschichtliche Bedingtheit der alttestamentlichen Glaubensvorstellung herausstellte, die zum grossen Teil nicht nur ihre Analogie, sondern auch ihre Wurzeln im gemein-orientalischen Erbgut und in den Anschauungen der kulturell überlegenen Nachbarvölker haben. So ist uns heute das Alte Testament ein Phänomen der Religionsgeschichte geworden.» Az ó-szövetség teológiájának története tehát vallástörténetté satnyult el. Egyetemes és örökérvényű eszméi, tanításai pedig ennek következtében időbeli és művelődési körlátok közé szorítódtak. 1 Das Alte Testament und die Geschichte. [Christentum und Wissenschaft. 1934 (X), S. 296].
