Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Iványi János: Új utak a bibliakutatás terén
ÚJ UTAK A BIBLIAKUTATÁS TERÉN. A világháború mélyreható változást hozott a tudományos vizsgálat, így az ószövetségi szentíráskutatás területén is, olyannyira, hogy ma már kifejezetten háború előtti és háború utáni irányzatról beszélünk.1 A különbség nem annyira a módszerben van. Nem lehet azt mondani, hogy az újabb kutatás kevesebb kritikai érzékkel és tudással végzi munkáját, mint a háború előtti tudományos vizsgálat. A bibliakutatás a háború, helyesebben a huszas évek óta főleg két tekintetben ad újat. I. Új a témaállítás. A múlt század második felének és a jelen század első évtizedének nyugodt légkörben patetikus harcokat vívtunk világnézetünkért. Tisztán elméleti síkon olyan természetű problémákat vitattunk meg, mint amilyen : a természettudomány és a kereszténység, a test és a lélek viszonya, a csoda és a természettörvény, a darvinizmus és a haeckelianizmus stb. Jól ment sorunk. Büszkék voltunk elméleti párviaskodásainkra. A bibliakutatás e rácionális korszellem légkörében erősen a kritika jegyében folyt le. Első és főfeladatának azt tekintette, hogy szentírási forrásaink megbízhatóságának értékét és fokát állapítsa meg. Meg kell nézni — adták ki a jelszót —, hogy az áthagyományozott szöveganyag az elérhető legrégibb szövegállománnyal milyen viszonyban van. Vizsgálat tárgyává kell tenni legősibb szövegmaradványainkat, szövegtanuinkat : a szentírási kódexeket és papiruszokat. Egybe kell vetni őket egymással és a hagyományos szöveggel és ezzel az összehasonlító, mérlegelő, rostáló munkával meg kell állapítani azt a viszonylagosan legtisztább szöveget, mely az elveszett eredeti szöveghez a legközelebb áll. Ezt a fáradságos, idegölő, időt rabló, de igen értékes munkát, mely a továbbkutatásra a szilárd alapot teremtette meg, a szövegkritika végezte. Egymásután láttak napvilágot mind az ó-, mind pedig az újszövetség terén a szentírási szöveg kritikai kiadásai. Ugyancsak főleg a múlt század óta tette a szentírástudomány a kritika rostájára az átöröklött szöveganyagot abból a szempontból.is, hogy egy-egy bibliai szerzőnek tulajdonított irat csakugyan tőle származik-e? És ha igen, mennyiben és mily értelemben tekinthető a szerző művének? Vannak-e egy-egy iratban olyan részek, melyek máshonnan, más 1 L. Bea-nak Heinisch : Exodus-kommentárjáról írt kritikáját. (Biblica. 1935. 456. sk.)
