Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Schütz Antal: A glosszolalia
A GLOSSZOLALIA 199 úgy képesített mint senkit mást, a fönti hely magyarázatát ezzel a vallomással kezdi i1 «Ez az egész szakasz nagyon homályos. S ez a homályosság onnan ered, hogy teljes tudatlanságban vagyunk az iránt, ami akkor történt, és napjainkban már nem történik». Ha Aranyszájúnak ezt a félreérthetetlen kijelentését tájékozódási pontnak rögzítjük, és innen vissza- és előrenézünk, meglep, mennyire ritkák voltak az Apostol jellemezte karizmák, főként a glosszolalia. Különösen feltűnő ez a Szent Pál utáni időkről, melyeket a 19. századi racionalizmus oly szívesen minősített a «pneumás egyház» szakának, ahol a szenvedelmes vallási élmények és megnyilvánulások elburjánozták a józan tant és a fegyelmező tekintélyt. A szóbajöhető utalások a következők : Justinus Dial. c. Tryph. 88 (cf. 82. 39) erősíti, hogy most is vannak az Egyházban férfiak és nők, kik a Szentlélek kegyadományainak birtokában vannak. De a nyelveken-szólásról egyáltalán említést sem tesz. Irenaeus V 6, 1 utal Szent Pálra. Az Apostol tökéleteseknek minősíti azokat, kik vették az Isten Lelkét és mindenféle nyelveken szólnak (omnibus linguis loquuntur), mint ő maga is szólott. «így mi is sok testvérről hallunk az Egyházban, akik prófétai karizmákkal rendelkeznek és a Lélek által különféle nyelveken szólnak (navroôanaîç hilovvTíüv ôià rov IIvevfiaToç ykcóaaaig), azután az emberek rejtett dolgait nyilvánosságra hozzák, amint javunkra válik, s végül Isten titkait megmagyarázzák». Az összefüggésből nyilvánvaló, hogy Irén a nyelveken- szólást a prófétálás alá foglalja ; de nem nyilatkozik mivoltáról és arról, milyen viszonyban van a prófétálás másik két fajával. A többi tanúság már eretnek, vagy legalább is kérdőjeles mozgalmakkal van kapcsolatban. Ezek is elsősorban prófétálásról szólnak. Eusebius V 16, 7 kk. Montanus-ró\ azt mondja, hogy extázisbán szokott beszélni és idegenül szólni (XaMv xal Çevo<pmveïv). Azt a két nőt, akik mozgalmát fűtötték, ugyanaz a félrevezetés-szelleme töltötte el ; azok is Szóltak èxcpQÔvmç, xai àxaiqcoç xaï âtâoTQiOTQÔncoç. Celsus is beszél (Őrig. Ctra Celsum VII 9) «prófétákról», kik Feniciában és Palesztinában város- és faluszerte hadonásznak és prófétáinak és teljesen ismeretlen, őrült, értelmetlen dolgokat (äyvioa-za, ndgoiarga, návcrj äbrj.a) mondanak, melyeknek értelmét józan ember meg nem találja, hisz zagy vaság és kongó üresség az egész». Végül Tertullianus (adv. Marcionem V 8) fölhívja Marciont, álljon elő küldetése bizonyságaival : «Edat aliquem psalmum, aliquam visionem, aliquam orationem, dumtaxat spiritualem, in extasi i. e. amentia, si qua linguae interpretatio accessit. Haec omnia a me facilius proferuntur» (cf. IV 22). Nincs kétség benne, hogy a szentpáli glosszolalia emléke itt csillan föl leghatározottabban. De nem szabad felejteni, hogy itt már a montanista Tertullianus beszél (207 után). 1 Chrysost. In 1 Cor hóm. 29, 12, 1.
