Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: † Tóth Tihamér
194 MARCZELL MIHÁLY Beszédeiben több volt az élet, a lélek, mint a csillogó, művészi alakot hordozó forma. A szónoki keretet szerette, de a lélekszolgálatot szorgalmazta. Szavaiból kicsendült az evangéliumi pásztor hangja és az igehirdető közvetlen lelkülete. Ezért gyűlt szószéke köré a magyarság nagy rétege és ezért vesztettünk sokat, hogy ismét elhallgatott a lét egyik hivatott — életdalnoka... — Végül a toll ihletett forgatója volt. Legjobb barátjának tekintette. Hűséges volt hozzá, amint készséggel szolgálta őt élettelen barátja. Sokszor, sokat és hosszasan forgatta ... Olyan író volt, aki nagy megfontoltsággal, több javítgatással és finom cizellálással Írogatott. Leikéből könnyen röppent ki a gondolat, de művészien finom megmunkálás után öltött irodalmi testet. Mint Írót is a mieink díszes galériájához fonhatjuk. A hittudományi kar tanári kara büszkén emlegetheti, hogy a sok tudós, munkás, irodalmilag is kimagasló professzor sorában dolgozott Tóth Tihamér is... Pro memoria !... Emlékezetéül Írattak e sorok ... Nem tudom, vájjon a sárguló lapok fognak-e tovább élni, avagy a lélekben maradó szeretetkapcsok és nemes emlékek ? Én azt hiszem, hogy a papírra vetett sorok elhalványulnak, de a lélekbe vésett szent emlékek örök- értékűek. Tóth Tihamér testvérünktől nem tudunk elbúcsúzni. Ő velünk él a földön — emlékében, de hivő lélekkel hisszük, hogy velünk fog élni örök Atyánk házában — valóságos, dicsőséges életben ... Marczelt Mihály.
