Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: † Tóth Tihamér
t TÓTH TIHAMÉR (1889—1939.) Pro memoria !... A papírra csak szavakat lehet róni, hogy holt betűin keresztül kicsillanjon a valóság eleven képe. A velünk élő és velünk dolgozó embertestvér a lélekbe vési emlékét, mint a közvetlen lelkikapcsolat az élmények hosszú sorozatát égeti lelkűnkbe. Ez a hatás — élethatás ; ez az emlék — a papíron történő megemlékezésnél értékesebb — életemlék. Bár az utóbbit mi és a velünk érzők nagy serege többnek értékeljük, mégis a kegyelet és tisztelő szeretet lélek- fegyverének, a tolinak segítségével is emléket állítunk boldogult testvérünknek. A kir. magy. Pázmány Péter tudományegyetem hittudományi kara hűséges barátot, együttdolgozó testvért temetett a szomorú májusi napon. — Tóth Tihamér a kar egyetemének és egyes tagjainak is barátja volt. Velünk érzett és a tanártársak örömeiből és bajából állandóan részt kívánt magának. Szerette és tisztelte a hűséges barátot; a kegyelet soha sem halt ki belőle azokkal szemben sem, akik megelőzték őt — a Mindenható szent trónja előtt. . . Olyan kiváltság ez, amely a nemesek, a magasabbrendűek és életbölcsek átlagonfeletti tulajdona. Azért érzi magát elsősorban nagyotvesztőnek a hittudományi kar, mert ilyen barát távozása űrt hagy a lélekben . . . Ezt csak az hidalhatja át, ha olyan állandó tanítómesternek tekintjük, aki az együttdolgozók és az eltávozottak kegyeletes szeretetére tanít bennünket. De Tóth Tihamér a miénk volt mint tanár, szónok és író is. A mi katedránkon tanított, az egyetemi templom szószékén aratta lélek- felrázó sikereit, a mi körünkben hirdetett eszméit hirdetik az európai kultúrnyelveken is megj elent és felértékelt munkái is. — A katedra otthona volt. Először a neveléstudományt és a szónoklattant adta elő, majd a lelkipásztorkodást tanította. Talán nem sérti a kegyeletet az a megállapítás, hogy testi ereinek ingásai sem tudták távoltartani szeretett katedrájától. Hogy mit és hogyan tanított, arra feleljenek azok az irodalmi művek, amelyek húsz nagy kötetben alkotják munkájának javát. — A szószéket tán a katedránál is jobban szerette. A hozzá való vonzódása az «Euntes docete ...» küldetésből eredezett. Megérezte ezt a közönsége is, mert személyen és rádión keresztüli jelenléttel kereste, hallgatta és gyűjtötte magába Tóth Tihamér gondolatait. 13 Theologia.
