Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
E források között megtaláljuk az Italának összes kéziratait, amelyeket La- grangenak idézett munkája ismertet ; mindössze a Vulgáta szerint átdolgozott g2 (Cod. Sangermanensis II., a X. századból) és r2 (Cod. Usserianus II., a IX. századból), valamint a töredékes i (Cod. Vindobonensis, az V. vagy a VI. századból) és az újszövetségből készített kivonatokat tartalmazó m (Speculum seu Liber de divinis Scripturis) nem szerepelnek a lectio variánsok felsorolásában. Viszont a kiadó tekintettel van a Vulgáta lectioira is. Sőt a bobbioi kódex szövege mellett megtaláljuk a Diorthotes (helyesbbitő) javító munkáját is «m. 2.» (manus secunda), sőt «m. 3.» jelzéssel, a «m. l»-nek hibás szövege mellett. A kötet kiállítása minden dicséretet megérdemel ; az ugyancsak bonyolult feladatot a kiadó úgy oldotta meg, hogy az olvasó valóban egy szempillantással áttekintheti az egész, rendelkezésünkre álló szövegapparátust. A biblikusok örömmel várhatják a további kötetek megjelenését. Pataky Arnold. François Amiot: L’enseignement de Saint Paul. (Études Bibliques.) Tome I. (XI és 337 :ap) ; tome II. (264 lap). Paris, 1938. Az utolsó évtizedek óta az újszövetségi biblikus szakirodalom legnagyobbrészt a kereszténység eredetének a kérdésével és a vele kapcsolatos szentírástudományi problémákkal foglalkozik. A kereszténység eredetének a kérdésében pedig döntő fontosságú az a szerep, amelyet Szent Pál apostol elfoglal. Prat Ferdinánd jézustársasági atyának valóban klasszikus nagy munkája után1 most Amiot Ferenc, Le Puy nagyszemináriumának az igazgatója gazdagította a katolikus irodalmat újabb, nagyszabású és értékes, kétkötetes alkotással. A munkához maga Tisserant Jenő római bíboros, a vatikáni biblikus bizottság elnöke írt tartalmas előszót. Amiot a tárgyalt anyagot «könyvekre» osztja fel. Az I. kötet a Bevezetésen kivül négy könyvet tartalmaz. A Bevezetés (1—56. 1.) a nagy apostol életének történelmi forrásaival : leveleivel és az Apostolok Cselekedeteivel foglalkozik. Amiot az Efezusiakhoz írt levelet hajlandó körlevélnek tartani, a Zsidókhoz írt levélre nézve pedig Origenesnek ismeretes véleményét fogadja el. Majd előadja Szent Pál ifjúságát és megtérését, melyet szerinte is csak közvetlen isteni kinyilatkoztatásból lehet megmagyarázni. Pál tanításának forrásai : az Istentől kapott személyes kinyilatkoztatások, az ószövetség és az ősi keresztény katechézis, de Szent Pál semmit sem vett át a hellenizmusból, a görög filozófiából vagy a pogány misztériumokból. Amiot reámutat arra, hogy Pál tanításában nincsen szorosan vett fejlődés ; legelső, számunkra fennmaradt leveleitől (Tessz. I. II.) kezdve lényegében ugyanazt a felfogást és tanítást látjuk mindenütt, legfeljebb egyes kifejezései nyertek határozottabb veretet. Nyelve a Koiné, levelei valóságos levelek, melyek a legtöbb esetben nagy olvasóközönségnek szólnak. Szent Pál életének a chronológiáját Amiot úgy állítja össze, hogy az apostol megtérését 36-ra, első útját 45—49-re, a jeruzsálemi apostoli zsinatot 49—50-re, második nagy útját 50—52-re, harIRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 185 1 Théologie de Saint Paul. I. II. Beauchesne. Éd. 19-e. 1933.
