Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat

IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 183 meggyőzni, hogy bár nagyon veszélyes és romboló dologról van szó, ez mégis csak egyik pontja az ethikumnak, melynek egy egész csomó más hasonló fontosságú témája és problémája is van. Meg kell kísérelni — ez kimon­dottan lelkigyakorlati feladat — kiverni a szexuális problémát abból a ha­talmi állásából, mintha vele elpusztulna minden. Sajnos, olyan kevesen jutnak el tisztán a házasság kikötőjéig, hogy egyedül emiatt is szükséges lekicsinyelni a szexuális probléma mindent elsodró beállítását. Az bizonyos, hogy a hittanár-lelkiatya hihetetlen nagy szolgálatot tesz a fiú erkölcsének és vallásosságának, ha sikerül annyira befolyásolni a fiait, hogy minél későb­ben álljon be az elbukás. Mert minél későbben sodorja magával a sötét bűn, annál kisebb — mint a lélektan és a tapasztalat garantálja — a rombolása. Ezt az egyetemi ifjúsági pedagógus — ki a hittanártól veszi át az ifjúságot — jól tudja. Csak nagyon korán beállott szexuális elbukás rombolhat le mindent, ha nem áll mellette a lelkiorvos és pedig olyan kitűnő lelkiorvos, mint Szívós Donát. A szexuális gondot leplezetlenül tárgyaló lelkigyakorlatos páter legyen óvatos, nehogy éppen ez a tárgyalási mód sodorja bele az érintetlen lelkűeket az áramlatba. — Néha abszolút ocsmánynak van megbélyegezve az, ami csak bizonyos körülmények közt olyan ; például «Miért mocskolja be a férfi csókja az asszonyt»? (26. old.) Igaz, hogy ez a mondat is kikorrigálódik később, de a szexuális baj centrális beállítása máskor is nem szabatos mondatokat termel. A fenti aggodalmak nem kívánják kisebbíteni Szívós Donát tanár művének kitűnő értékét és használhatóságát, hanem szeretné inkább a kísérlet szerény­ségéből a tökéletes mű kiforrottságáig felemelni. — A könyvet nemcsak ifjúsági pedagógusok és szülők forgathatják igen nagy haszonnal, hanem nyugodtan adható a kamaszfiú-ifjúság kezébe is. Tiefenthaler József. Jajczay János: Mai magyar egyházművészet. Budapest, Révai, é. n. — Az Eucharisztikus Kongresszus idején egy tengerentúli egyházfejedelem hosz- szas elmélyedéssel szemlélte meg a városmajori templomot és utána meg­vette az összes felvételeket a templomról. Egy német papot pedig alig lehe­tett kicsalogatni a pasaréti templomból. A páduai és római egyházművészeti kiállításokon messze a többi kiállító nemzet előtt vezetett a magyar. Kül­földiektől kell megtudnunk, hogy Magyarország most nem kullog az európai fejlődés mögött, nem másol és átvesz, hanem erőteljesen diktálja magát a fejlődést. Az itthoni szinte kíméletlen harc az új egyházművészeti törekvések ellen újabban tagadhatatlanul alábbhagyott, de mintha még mindig nagy többségben volna a tagadók tábora. Az ilyeneknek ajánlható különösképpen Jajczay pompás munkája. Hisszük, hogy a szerző finom tollal megirt beveze­tése csakugyan meggyőzi őket arról, hogy a hitélet és az egyházművészet szoro­san összefüggnek egymással. Amikor a hitélet halott, halott lesz az egyház­művészet is, amint azt a XIX. század elrettentő stílusutánzatai bizonyítják. De meggyőzi őket arról is, hogy mai egyházművészeink hivő emberek, akik a hit mélységeibe és a modern ember lelkivilágába beleélik magukat és ezért

Next

/
Thumbnails
Contents