Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
172 SZABÓ VENDEL iránt, nagy könnyítést jelentett volna a polgári konyha különben is nehezen összeállítható bojtos étlapja számára. Mindezen felsorolt eseteken felül jön Mosconi kérdésében a töpörtyű megengedettségének, avagy tilalmazásának kételye. A töpörtyű, mint ételfogalom sem nem háj — adeps —, sem nem szalonna — laridum —, hanem mindkettőből bizonyos mechanikai művelet folytán létrejövő eredmény. Említettük már, hogy bárminemű zsiradéknak — disznó, liba, kacsa stb. — Ízesítő gyanánt való használata az ősi szigorú böjti fegyelemmel szemben szokásjogon vagy tételes törvényen alapuló indultum-nak tekintendő. Vagyis tételes törvénynek tételes diszpenzációi. A töpörtyű, mint ételfogalom az 1897-i indultumban diszpenzáció-bővülést jelent és csak azon értelemben, illetőleg minőségben használható condimentum gyanánt, amint a kérdező előadmányából kitűnik. Amint például absztinenciás napokon a káposztafőzelék ízesítésére nem lehet felhasználni condimentum gyanánt a kolbászt vagy a disznóoldalast, mert a diszpenzáció alapját képező zsiradékon felül egyéb állati húsrészeket is tartalmaznak ; nincs megengedve a sonkástészta, velővel készült ételek, a vér felhasználásával készült különféle hurkák és preparátumok stb., éppen úgy nem használható condimentum gyanánt a pőre sem, amely a zsiradéktól egészen eltérő állati bőrt is magán hordja. Hasonlóképen bírálandó el a vékony húsréteget tartalmazó szalonna. Orator a régi jog alapján használatos laridum töpörtyűjét érti és arra kap igenlő feleletet, már pedig az a laridum vagy adeps a hús és bőrmentes tiszta zsiradékot jelentette, mert a zsír a strutto, csak ebből származik. Mivel a S. Paenitentiaria elé terjesztett kérdés nem beszél disznótöpörtyűró’l és maga az 1250. kánon bárminemű állati zsiradék felhasználását megengedi, természetesen a liba, kacsa stb. töpörtyű is felhasználható condimentum céljából. Ne feledkezzünk meg azonban arról a lényeges körülményről, hogy az ételminőségű diszpenzáció mindezen eseteiben conditio sine qua non gyanánt a condimentum mennyiségi fogalmának is érvényesülnie kell. Az indultum nem azt jelenti, hogy absztinenciás napokon szabad szalonnát vagy töpörtyűt enni úgy, hogy például megeszem egy tányér töpörtyűt kenyérrel vagy szalonnát eszem egy karaj kenyérrel. Ilyen esetekben a zsiradék és a töpörtyű nem mint condimentum, hanem mint önálló étel szerepel, az absztinenciás napok tiltott eledeleinek kategóriájába tartozik respective. A condimentum, az ízesítő, az absztinenciás napok megengedett ételeihez viszonyítva anyagszűkösséget — parvitas materiae — tételez fel. A gyakorlatban itt merülhetnek fel nehézségek, mert a mennyiség meghatározásában bizonyos kilengésekkel kell számolni és az emberek kedvenc ételeikkel szemben több engedményre hajlandók, ami némi laxizmust eredményez. Theoretikus elmélkedések és a kérdés kerülgetése helyett nézzük a dolgot gyakorlatilag. Lehetetlen, hogy a töpörtyű és a vele rokon zsiradék alkalmazásának összes eseteire kiterjeszkedjünk, azért csak a leggyakoribb és legközkedveltebb ételeket nézzük, ahogyan azok a magyaros konyhából kikerülnek.
