Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
170 SZABÓ VENDEL kizárólag az állati anyagokból vett ízesítők felé fordítjuk. Nem foglalkozunk a régi böjti fegyelemben sokat vitatott nova et ladicinia» fűszer gyanánt való felhasználásával sem, mert ez is idejétmúlt kérdés lett az új böjti fegyelemben. A condimentum ex adipe animalium kifejezés értelmezésének fogósabbik kérdése az adeps animalis meghatározása. A konyhaművészek és gourmandok megszámlálhatatlan módon és alakban alkalmazzák az állati test különböző alkatrészeit ételek Ízesítésére. Az a kérdés tehát, hogy 1. milyen állatról lehet szó ; 2. az adeps kifejezést szorosabb, avagy általánosabb értelemben lehet-e vennünk? Mindkét kérdés eldöntésénél az etimológiai értelem mellett elsősorban a közhasználati vagy az esetleges hivatalos értelmezés irányadó. Az első kérdésben a régi praxis ingadozott a disznó és más állatok között és XVI. Gergely 1836 április 15-én még úgy döntött a feltett kérdésre : «Utendum tantum condimento suino». Ez a hivatalos döntés azonban csak rövid életű volt, mert a szent Officium 1839 május 1-i döntése ugyanezen kérdésben már* mellőzi a megszorítást és általában «állati ízesítőről» beszél — nintendersi grasso di qualitá animale». — Száz év óta tehát bármely állatból vett ízesítő meg van engedve. Aminek praktikus alkalmazását mihamar látni fogjuk. A második kérdésre, hogy mit értünk adeps alatt, a latin szótár így felel : háj, kövérség, zsír. Ez a szoros értelemben vett jelentés alkalmazandó itt is. Az állati test zsírlerakódásáról van tehát szó, amely rendesen a szoros értelemben vett hús és bőr között gyülemlik fel különböző vastagságú rétegben. Középkori latinsággal nevezik ezt sagimen-mk is. Ha az adeps besózva és füstölve vagy szárítva kerül használatba, a neve laridum = szalonna. Az adeps és laridum között tehát minőségi eltérés nincs és elegyesen használhatjuk őket. — Gyakran megtörtént, hogy ezen tárgykörben olasz nyelven történt a kérdés és ugyanúgy a feleletadás, jelezzük tehát az olasz terminológiát : condimento = fűszer, ízesítő ; grasso — háj ; lardo = szalonna ; strutto = zsír. A dolgozat címkérdésében töpörtyűről van szó. Töpörtyű alatt a zsírszalonnának, illetőleg hájnak apróra, rendesen kockára vagdalt darabkáit értjük, amelyekből gyenge átsütés segítségével kiolvasztjuk a zsírt. Hasonló hozzá az ú. n. porc — dunántúli vidékeken így nevezik a töpörtyűt is —, amelynél a zsírdarabkákhoz hozzájuk van vágva a zsiradékot hordó és határoló bőr, az ú. n. bőrke, vagy bürke is. A töpörtyű és a porc között azonban különbséget kell tennünk az absztinenciás ételeknél való felhasználhatóság szempontjából, mert nem egyformán megengedettek. E. Mosconi, a montepulcianói S. Maria déllé Grazie-templom plébánosa 1897-ben a S. Parnitentiaria-nak a böjti fegyelemben előirt, illetőleg megengedett ételminőségre vonatkozólag három kételyt terjesztett elő. Közülük kettő csak a régi böjti fegyelemben volt időszerű, de a harmadik, illetőleg előterjesztési sorrendben az első a jelenlegi előírások körzetében is érvényesíthető. Az olasz nyelvű előterjesztés magyar fordítása így szól : nAzon napokon, amelyeken meg van engedve a zsírral és a szalonnával való ételizesltés — il condimento di strutto e lardo —, a szalonnának a leves, a tészta,
