Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
168 SZABÓ VENDEL Másrészt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az absztinencia szabályai kivételeikkel és adott körülményekre vonatkozó felmentéseikkel együtt mind pozitív egyházi törvények, amelyekre a törvénymagyarázás szabályai alkalmazandók, következőleg nincs jogunkban a csábító hasonlatosság és párhuzam-látszat kedvéért a condimentum fogalmi körzetét hosszabb sugárral megvonnunk, amint azt a pozitív törvények vagy törvényerejű szokások megengedik. — A böjti fegyelem kialakulásának rövid összefoglalását lásd F. L. Ferraris, Prompta Bibliotheca, tom. IV. col. 1926 sequ. A töpörtyűs ételek absztinenciás napokon való megengedettségének paragrafusba szedett legújabb tételes alapja az Egyházi Törvénykönyv 1250. kánonjában található : «Abstinentiae lex vetat carne iureque ex carne vesei, non autem ovis, lacticiniis et quibuslibet condimentis etiam ex adipe animalium». A kánon elsó' része megjelöli az egyházi absztinenciás törvény lényegét : nem szabad sem húst, sem húslevest enni. A hústilalom mindig világosan élt a hívők tudatában, nem így azonban a húsleves — ius ex carne — tilalmazása ; ámbár e kérdésben a moralisták véleményén felül ismételten történt autentikus döntés is — pl. S. Paenit. 1886 jan. 30. —, a húsleves pénteki jóhiszemű használata mégis elég gyakori esetté vált, azért történt újból intézkedés és félre nem érthető előírás. Nem ad azonban az új egyházi törvénykönyv közelebbi felvilágosítást és szabados meghatározást a hús-fogalom körzetének pontos megjelöléséről. Általában elfogadja a «hús» és «hal» szembeállítását — can. 1251. § 2 — és hallgatólag tudomásul veszi a moralisták és a helyi szokások — probata locorum consuetudo — által megengedettnek vélt húsételek élvezését ; így a halon kívül béka, teknősbéka, vadréce, szárcsa, hód, vidra — már aki megeszi ! — stb. használatát. Általában a víziállatok vagy vizek környékén tanyázó állatok vétetnek ki a hústilalomból. A kánon második része — mon autem ...» — a tojás és tojásételek tekintetében gyökeres változtatást eszközöl a régi böjti fegyelem absztinenciás előírásaira vonatkozólag. A régi rigorózus fegyelemben a húsételektől való tartózkodás bizonyos kivétellel nemcsak az állati test bármely részének étkezés céljára való felhasználását tiltotta meg, beleértve a vért is, hanem nagyböjti időben ezenfelül tiltva voltak az állati testből származó másnemű ételek is, ámbár azok nem estek a hús fogalma alá, mint a tojás, tej, vaj, sajt, túró és a belőlük készült ételek. Ez a kemény fegyelem XIV. Benedek enyhítő intézkedései óta mindjobban megszűnt, különösen az északeurópai részeken, ahol a hal-ételek nem állottak bőségben rendelkezésre, továbbá az éghajlat szigorúsága és az életkörülmények mostohasága több és nehezebb ételeket is megkívánt. így nálunk is már ab immemorabili tempore a tejet, tojást stb. a hússal szemben absztinenciás ételeknek tekintették. Az új kánon új fogalmi csoportosítást állapít meg és egy csapásra uniformizálja az idevonatkozó előírásokat, amikor a tej- és tojásételeket bojtos eledeleknek nyilvánítja. Az idézett kánon harmadik része végezetül tételes törvény alakjában
