Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat

AZ ÚJABB BÉCSI EGYHÁZJOO 167 Hehe Ehehirdernisse»? A. K- K. 1936. évg. 116. kötet. 67. s köv. lap.) A nyilvános házassági akadály kérdése az 1037. c. kifejezett fogalmi meghatározása elle­nére sok fejtörést okozott a tudománynak és a gyakorlatnak egyaránt. Az eddigi vizsgálódások (Oesterle, Hilling, Haring, Roberti monográfiái, Hilling, Knecht, Wernz—Vidal, Gasparri, Triebs, Linneborn, Scharnagl tan- és kézi­könyvei) megoldásai Köstlert nem elégítették ki, ezért látta szükségesnek, hogy újból vizsgálat alá vegye a kérdést, amelynek tisztázásához eredményei nagy mértékben hozzájárultak. Nem lenne teljes a kép, ha nem emlékeznénk meg Köstlerró'l, az Egyház­jogi Szeminárium igazgatójáról. Hosszú idő óta fennálló bécsi szemináriumában a törzstagok, tanítványai megtanulták az egyházjogot szeretni. Természetesen nemcsak a tudományos kutatáshoz szükséges eszközöket (itt kell felhozni a bécsi egyetem jogtudományi szemináriumánál azt a szerencsés megoldást, hogy a könyvtár nem szakok szerint különböző' helyen van szétszórva, hanem egybe- függó'leg egymás mellett egyesítve) állítja a szemináristák rendelkezésére, de állandóan figyelemmel kíséri munkájukat. Tanítványai közül Arnoldot a bécsi egyetem hittudományi, Plöchlt és Bombierot a jogtudományi kar habilitálta, Höslinger és Melichar szép munkájával keltett feltűnést. Köstlernél az iskola kifejezést nem oly értelemben vesszük, mintha tanítványait valamilyen meg­határozott irányhoz kötné le. Köstler nem tartozik a véleményszabadságot elnyomó, a tudományos tekintetben türelmetlen tudóstypushoz. Szemponto­kat ad, kérdést vet fel a kutatás kiterjesztésének irányára, de becsüli tanítványainak önállóságát. Móra Mihály. (Folytatása következik.) Gyakorlati kérdés a böjti fegyelem köréből. Szabad-e pénteken töpörtyűs ételeket ennünk ? Pénteki napokon, nemkülönben a nagyböjti időszak, kántorböjtök és vigíliák szigorított böjti absztinenciás napjain számtalanszor vetődik fel e kérdés, mikor is a lelkipásztoroknak és a híveknek praktice állást kell foglalniok a töpörtyűs ételek megengedettségének, avagy tilalmas voltának kérdésében. A téma semmi esetre sem tartozik az erkölcstan nagy élet- halálkérdései közé, de azért talán nem lesz érdektelen vele foglalkoznunk már csak azért sem, mert még paptársaink körében is meglehetős tanács­talanság tapasztalható a feleletadásban. Vannak, akik ismerik ugyan az ezen kérdésben döntő szerepet hordozó »condimentum» fogalmát, de bizonytalankodnak, ha alkalmazhatóságának szabályairól és körülményeiről van szó és adott esetben sem maguknak, sem másoknak nem tudnak helyes útbaigazítást adni. A helytelenül alkalmazott «i/i dubiis pars tutior est eligenda» elv alapján pápábbak lesznek a pápánál, sőt a laxizmus bélyegét sütik katolikus felebarátjukra, aki az Egyház által megengedett és a magyar polgári konyha ételkiválóságai között előkelő pozíciót elfoglaló töpörtyűs ételekkel absztinenciás napokon is élnek.

Next

/
Thumbnails
Contents