Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
158 ELŐD ISTVÁN zálni. Beszélnek az inkább konkrét és az inkább absztrakt gondolkodás ismertető jeleiről (ezek ecsetelése újabb ellentmondásokba keveri Böhlét),1 de nem ez az intelligencia veleje. Itt csak a vonatkozás alapjainak, a konkrét vagy absztrakt természetű szemléleteknek különbözőségéről van szó és nem a vonatkoztató tevékenység különbségéről. Megerősíti ezt Lindworsky föltevése, aki szerint a vonatkoztató tevékenység tovább elemezve kettős tevékenységre bontható, emlékezetre és reflexióra. Az emlékezet gondoskodik a vonatkozás alapjairól, a reflexió az, amely a vonatkozást megállapítja, vagyis gondolkozik.2 Minthogy emlékezete az állatnak is van, minden valószínűség szerint az utóbbi, a reflex megélés az, amely az embert nemcsak megkülönbözteti az állattól, hanem lehetővé teszi számára a tudattartalmak feldolgozását, minden tudást és tudományt, továbbá az indítékok tudatos felismerését, az elemi akarat tudatos irányítását, vagyis az akarat szabadságát, amely így a reflexión, a tárgyakkal szemben tanúsítható aktivitáson alapul. Mivel pedig a reflexió képessége minden emberben megvan, az értelmesség és szabadság forrása, mint képesség, minden belső kötöttség ellenére is mindnyájunknak rendelkezésére áll. Előd István. 1 Böhle: I. m. 107. o. * Theor. Psych. 104. o.
