Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
156 ELŐD ISTVÁN bizonyos spontaneitása, az értékkel szemben való állásfoglalás lehetősége magyarázza. A szabadság gyökere pedig éppen a spontaneitás vagy aktív állásfoglalás. «Nem a kívülálló választandó tárgy a nagyobb jó, hanem mi magunk minősítjük jobbnak a tárgyat.» Ha pedig erre azt felelné valaki, hogy Lindworsky kísérletei tulajdonképpen csak a tudatjelenségekre vonatkoznak és nem számolnak olyan biológiai, ill. fiziológiai tényezőkkel, mint pl. a motívumok, mint képzetek iránti fogékonyság különbözősége, holott éppen ez magyarázza a velük szemben tanúsított aktivitást ; akkor utalunk egyrészt Ranschburg megállapításaira az «én»-ről, mint energiaforrásról,1 másrészt arra, hogy az erkölcstan szabadakaratfogalma mennyire számol a különféle fából faragott emberekkel. Hiszen ha a szabadakaratot az erkölcstani be- számíthatöság szempontjából nézem, így kell fogalmaznom : belső kötöttségek ellenére is általában képesek vagyunk Isten akaratát, az erkölcsi törvényt választani. Ugyanakkor azonban, mikor egyfelől az erkölcsi törvény abszolút objektivitását és univerzalitását hirdeti, másfelől a szubjektív indítékok széles körének jogosultságát is elismeri az erkölcstan. Isten nem szűkmarkú a motívumok engedélyezésében : szerétéiből, félelemből, nemes nagyravágyásból, nagylelkűségből, ön- feláldozásból, túlvilági életem biztosítása céljából, kötelességérzetből, nagyok példájának hatása alatt stb. egyaránt választhatom valamely törvény megtartását. Egyetlen kivétel van ez alól, ha t. i. valakinek az ú. n. morális érzéke teljesen hiányzik (moral insanity). Ez azonban ritka és a normalités határain kívül eső példa. Az emberek nagyobb része ép érzékű, nem moral insanity, nem is szkizofrén vagy cirkuláris elmebeteg, még szkizoid vagy cikloid sem, hanem normális ember, akinek endokrin mirigyei nagyjából összhangzóan funkcionálnak. Normális lelkialkatú emberek pedig a fogékonyságok hosszú skálájával rendelkeznek, sőt a tulajdonságok Klages által hangsúlyozott kétélűségére gondolva,2 azt is állíthatjuk, hogy még az erkölcstan által felállított érték-hierarchia, mint motívum-hierarchia szempontjából is átlagban egyforma igényűek. Ami viszont az elhatározás végrehajtásának nehézségeit és a konstitucióval való szorosabb összefüggését illeti, figyelembe veendő egyrészt a valósítás föntebb említett másodrangú szerepe, másrészt Lindworskyék azon észlelete, hogy a végső eredményben mégis csak a motívum a döntő. Lindworsky egyenesen így fogalmazza : «Ha vala1 Theor. Psych. 78—82. o. — I. m. II. k. 128. o. * Böhle is beleveszi rendszerébe : minden jellemvonás egy előnyös és egy hátrányos mozzanatot tartalmaz. Takarékosság — szűkmarkúság, családias érzés — csekély extenzitás, vállalkozó kedv — állhatatlanság, erős önérzet — beképzeltség stb.
