Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
TESTALKAT, JELLEM, SZABADAKARAT 153 a) Kizárják-e az akaratlélektani eredmények a Kretschmer és Böhle által előadott tényeket? Nem lehet a kérdést egyszerű igennel vagy nemmel megválaszolni. Fent láttuk, hogyan képzeli el a két szerző az akaratot. Akár az egyik, akár a másik, határozottan tévedésnek minősíthető az akaratlélektan világánál. Amit azonban saját illetékességi területükön, tehát a testilelki alkat összefüggéseiről mondanak, éppen Lindworsky föltevéseivel könnyűszerrel összhangba hozható. Hisz nemcsak a szervezet szükségletei, mint belső ingerek nyomán keletkező energia-odairányulás, mint elemi akarat és a hosszabb gyakorlat útján kialakult mechanizált akarati cselekvés (idővel t. i. a célképzet és mozgásképzet annyira összehangolódik, hogy az előbbi fölmerülése akarati beleszólás, sőt tudatosság nélkül is kapcsolja az utóbbit), hanem a tulajdonképpeni akarás, mint szimultán-kontraszt jelenség is közvetett összefüggésben van a fiziológiai tényezőkkel. Az összefüggés első láncszeme az «ignoti nulla cupido» elve. Ha a belső ingerekből kiinduló legelemibb törekvésekre nem is áll ez kivétel nélkül (pl. a csecsemő első kívánkozása a táplálék után), a többi akarati megmozdulásra mégis csak érvényes. Az ismerésre vonatkozólag viszont, legyen az magasabbrendű vagy alsóbbrendű értékek ismerete, a régi, «recipitur secundum modum recipientis» elvet Böhlével és Lindworskyval igy fogalmazzuk : a rezonátor minősége nem lehet közömbös az ingerek feldolgozására nézve. Gondoljunk a különféle típusú rádiókészülékekre. Nem mindegyikkel foghatom ugyanazokat az állomásokat, az egyik fajta kevesebb, a másik több leadóállomás hullámaira rezonál. Agyrádión útján benyomásokat kapok, azokat feldolgozva építődik ki indíték-rendszerem. Indítékaim így szoros összefüggésben vannak az agycentrumok felvevőképességével, ez utóbbi pedig az agycentrumok fejlettségével (a Gall-féle agycentrumok elvi alapja 1), sőt általában a testi konstitucióval, hiszen az indíték érzelmi színezete érzelmi hangolhatóságomtól, ez pedig a vegetatív-szféra fejlettségétől függ (v. ö. Kretschmer megfigyeléseit az intelligencia alkati összefüggéseiről). A mindennapi élet is számtalan példát mutat ezekre az összefüggésekre. Az egyik embert egoista, a másikat altruista, némelyiket tisztán evilági, másokat transzcendentális szempontok indítanak döntő cselekvésre. Akinek agyrádiója nem fogja az altruista hullámokat, mert erre a hullámhosszra nincs megfelelő rezonátora (a megfelelő agycentrum fejletlensége), az a «milyen jól eső érzés más boldogságát látni» indítékot legfeljebb ebben a formában értékeli : «milyen jól eső érzés, hogy nekem köszönheti valaki a boldogságát». A nevelők és lelkivezetők által napról-napra észlelt indíték-különféleségen, mint tapasztalaton kívül hivatkozhatunk Ranschburg Pál dr., a hírneves magyar orvos- professzor kutatásaira, aki az idevonatkozó elméleteket kritikailag feldolgozva és saját agybonctani és élettani tapasztalataival egybevetve
