Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
154 ELŐD ISTVÁN a lokalizációt illetőleg körülbelül ugyanoda jut el, mint Lindworsky.1 A legtöbb, ha ugyan nem minden szemléletünkről külön emlékkép marad hátra. Biológiailag ez nem lehetetlen, hiszen, ha mp-enkint három benyomást és naponkint 18 éber órát számítunk is, ez csak három és félmilliárd neuront vesz igénybe egy ötvenéves élet folyamán, ami alig több, mint egyharmad része a tudomásunk szerint rendelkezésünkre álló kilencmilliárdnyi neurontömegnek. Az alezia, legsathenia, anarithmia, arithmasthemia esetei, a háborús sérülések és a talentumok agyának vizsgálata viszont valószínűvé teszi, amit már Jendrassik professzor észrevett, hogy a rokon egrammok egymás közelében rakódnak le. Ez a lokalizáció volna a hasonlatosság és elkülönítés fiziológiai alapja. Az asszociációt és reprodukciót viszont a neuronok rezonanciás képessége magyarázza. Ugyancsak hangsúlyozza Ransch- burg az energia fontosságát és a figyelem energia-koncentráló erejét. A hormonhatásról szóló ismereteink fejlődésével talán könnyebb lesz megmondani, hogy mi is voltaképpen az a pszichofizikai energia. Valószínűleg a lelki dinamizmus alapját képező hormonrendszer össz- működésétől függő valami. Ha az akaratot a cselekvéstől elszigetelve, pusztán mint aktív állásfoglalást, beállítottságot tekintem, nem szabad túloznom ennek az energiának szerepét.2 Kétségtelen, hogy a gyengébb átütőerővel rendelkező kevesebb energiamennyiség nem képes annyira és oly gyorsan kiemelni és érvényesíteni egy képzetet, ugyanakkor ellensúlyozni a többi képzet zavaró hatását, mint a nagyobb átütőerővel és elaszticitással rendelkező más összetételű energia. Innét az elhatározás gyorsaságának és könnyedségének különbözősége ember és ember között, sőt ugyanannál az embernél is fáradt és kipihent állapotban. Erkölcstani szempontból talán a kétségeskedő és határozott lelkiismeret alapjait kell itt keresnünk. Igazán azonban csak akkor jut szóhoz az energia, mikor az elhatározás végrehajtására kerül a sor. Legtöbb cselekvésünk nagyon is összetett folyamat. Ha közömbös is a cselekvés szempontjából a ráirányítás erőssége, az összetett cselekvéshez többszörös irányítás, az akarat többszöri beleszólása és ugyanannak a motívumnak többszöri tudatosítása szükséges, ami újabb meg újabb energia-igénybevételt jelent. Az «energikus» ember gyorsabban és határozottabban cselekszik, nem mintha az akaratereje volna nagyobb (az akarat váltóállító szempontjából az erő kérdése közömbös), hanem az akarat által irányított energia, a valósító vagy végrehajtó erő, a «tetterő» a nagyobb, ugyanaz, amit alakító, kifejező, megnyilatkozási készség szóval is jelzünk, mikor szembeállítjuk a belsőleg mindenre reagáló aszthenikus ember autista 1 Ranschburg: Az emberi elme. Bpest, 1923. I. k. 104—138. o. a Kretschmer típusai és a hormonhatás összefüggését érdekesen tárgyalja Tangl Harold: A hormon és az ember (Bpest, 1938) c. munka (154— 168. o.).
