Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
152 ELŐD ISTVÁN nem magyarázható : a vörös színben semmi sincs, ami a zöldet kívánná. Közvetlen magyarázatot nyújt azonban a fiziológiai tényezők figyelembevétele. A döntő mindig a fiziológiai folyamat, a lelki folyamat csak az «epiphenomenon», mellékjelenség szerepét játssza. Magát a fiziológiai folyamatot Lindworsky szerint rezgőmozgásnak tekinthetjük.1 Az agyrezonátor a rezgőmozgást végző ingák egész rendszeréből áll. Az ingák közötti elasztikus anyag tovább vezeti a rezgést egyik ingától a másikig, vagy egyik hangvillától a másikig. Ezzel az elképzeléssel nagyszerűen tudja szemléltetni Lindworsky a Weber-féle törvényt s a képzetek inger utáni utócsengését. Kielégítő magyarázatot kap a specifikus érzetenergia törvénye is : a rezgőorgánumok szerkezete más és más, eszerint reagálnak a különféle hullámhosszúságú ingerekre. Ahangoltság és összhangoltságkü- lönfélesége feleletet ad egy csomó más kérdésre is, magyarázza pl. a felidézés törvényeit, a komplexkiegészítés jelenségeit, sőt külön pszichikai emlékezet fölvétele nélkül még a gondolatokra való visszaemlékezés is beleilleszthető. Igen valószínű ugyanis, hogy minden gondolat lényege a vonatkozás. Régi vonatkoztató tevékenység fölidézését eszerint lehetővé teszi a vonatkozás alapjainak, tehát a szemléleti tartalmaknak fölmerülése a tudatban, amihez elég a fiziológiai emlékezet. Az alapok fölmerülése esetén újra működésbe lép a vonatkoztató tevékenység és mi az illető gondolatokra visszaemlékezünk. A fiziológiai folyamatokkal párhuzamosan futó lelki folyamatok tudattartalmakat hoznak létre (pl. érzeteket, képzeteket stb.). A tudat- tartalmak új feladatok elé állítják az embert. Teljesen passzív magatartást nem tanúsíthat velük szemben. Vonatkozásokat fedez fel a szemléleti tartalmak között, vagyis gondolkozik ; értékeket él át azokban és ösztönszerűleg, vagy ha gondolkozva ismerte föl az értékeket, tudatosan feléjük fordul, vagyis akar. A gondolkodás és akarás már nem a szukcesszív-kontraszt jelenségeit mutatja. Sőt mai ismereteink szerint csak ezt a két tevékenységet mondhatjuk szimultán-kontraszt jelenségnek. Ezek lefolyása kielégitően megmagyarázható a tudattartalmakból, pl. a megismert érték belső összefüggése a törekvéssel. Fiziológiai folyamat viszont, akár mint szükséges kísérő jelenség, akár mint föltétel, a mai napig nem nyert igazolást. Szükséges alapja azonban a jelenségek föltételeinek, hiszen mindkét jelenség a fiziológiai folyamatokkal párhuzamos alapokon, szemléleti tartalmakon épül föl. Azok közvetlen, emezek közvetett viszonyban vannak a fiziológiai folyamatokkal. 3. Az ismertetett megállapításoknak, elveknek és föltevéseknek, mint az elméleti lélektan eredményeinek tudomásulvétele után, két kérdés marad számunkra : milyen viszonyban vannak ezek az eredmények a) egyrészt a Kretschmer- és Böhle-féle elméletekkel, b) másrészt a szabadakarat tényével? 1 Lindworsky : 35—36. o. — U. o. 50. skk.
