Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
TESTALKAT, JELLEM, SZABADAKARAT 151 közül pedig az egyiket kiemelheti és érvényesítheti a többi rovására. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az akarat és figyelem összefüggésének régi igazsága (cf. Szent Ágoston : De Trin. XI. 8.) az újabb kutatások világánál annyira nyilvánvaló, hogy az ismert hét féle figyelem-elmélet közül legvalószínűbb az, amely a figyelmet az akarattal azonosítja, akkor önként adódik a megoldás : az akarat a figyelem útján gyakorolja valamely képzet előnyben részesítését. Élettanilag ez úgy képzelhető, hogy az akarat irányítja a figyelmet (ha ugyan nem azonos vele), a figyelem pedig az egész agyvelőben valószínűleg szétfolyó pszichofizikai energiát egy pontra, a célképzet lokalizációs helyére koncentrálja. Az így kiemelt és fölerősített célképzet akadály nélkül érvényre juttatja a vele összehangolt mozgásképzetet, a mozgásképzet pedig a mozgató idegek és izmok útján eszközli a megfelelő mozdulat, tehát a cselekvés végrehajtását. Lindworskynak ez a megoldása egy megfigyelésen és két föltevésen alapul. A megfigyelés azt mutatja, hogy elhatározásaink valóra váltása nem az elhatározás erősségétől vagy valami elsajátítható akaraterőtől függ, hanem attól, hogy a cselekvésre alkalmas pillanatban mennyire tudatos az elhatározás. A tudatosítást viszont a célképzetnek egyrészt az adott körülményekkel, másrészt a motívumokkal való asszociálása biztosítja. A hipothézisek egyike a pszichofizikai energia1 fölvételét kívánja. Valami vérszerű nedv, amely az egész agyban szétfolyik és állandóan fluktuál. Ha ennek az energiának jelenlététől függ valamely agycentrum ingerlése, az energia egy helyre való koncentrálása megmagyarázza a tudatosítást és a tudat szűkítését. Fáradtság, betegség és hasonló jelenségek azért szűkítik a tudatot, mert csökkentik a pszichofizikai energia mennyiségét. Az akarat a figyelem útján beleszólhat az energia irányába, ebből a szempontból tekintve az akarat a váltókezelő szerepét játssza : egy-egy gondolat, emóció, öntudatlan nekifeszülés, (mely a szervezet fönntartását és fejlődését szolgáló szükségletekből, mint belső ingerekből fakad) irányában meginduló energiamennyiséget a figyelem útján akadálytalanul érvényesítteti vagy más képzetcsoportra irányítja. Ez a föltevés, mint látjuk, föltételez egy másikat, a képzetdiszpozíciók hipothézisét. Az újabb kísérleti lélektan azt találta, hogy a lelki élet jelenségei lefolyásuk különbözősége alapján két csoportra oszthatók. Az első csoport típusa a szukcesszív-kontraszt jelenség, másodiké a szimultán-kontraszt jelensége. Ha vörös papirosszeletet, melyet fehér papirosra helyeztünk, 20—30 mp-ig teljesen nyugvó szemmel nézünk, majd a papirosszeletet hirtelen eltávolítjuk, a fehér alapon zöld foltot látunk éspedig olyan nagyságút és alakút, mint amilyen a vörös papirosszelet. Ugyanezt tapasztaljuk, ha a házfalon vörös plakátot nézünk, majd szemünket a fal más részére szegezzük. Ez a szukcesszív-kontraszt vagy negatív utókép. Jellemző sajátsága, hogy a tudattartalmakból meg 1 Lindworsky: Exp. Psych. 234—237. o. — U. o. Theor. Psych. 83—86. o.
