Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)

AZ ÁZSIAI MAGYAROK MEGTÉRÉSE

143

Dorn. Miles Thomas Hungarus 1358 április 4-én adta életét három társával együtt hitéért Cairóban.33

Ismerjük emellett néhány olyan keleten működő magyar hittérítő szerzetesnek nevét is, akiknek nem jutott a vértanuság osztályrészül. Így :

Fr. Stephanus Ungarns tagja annak a követségnek, amelyet Piano da Carpino 1245-ben vezetett Kujuk kán karakorumi udvarába.34

Fr. Johanca Hungarus két magyar és Vilmos nevű angol rendtársával (0. F. M.) együtt nagy sikerrel térítgetett esztendőkön keresztül Kipcsakban (Tartaria). Caffa vidékéről Baskiriáig hatoltak, ahol hat esztendőt töltöttek. Működésükről fr. Johanca részletes levélben számolt be.35 Hangsúlyozza, hogy magyar, német és angol testvéreket küldjenek, mert ezek tanulják meg leghamarabb a nyelvet.

Magyar Illés testvér nagyarányú munkásságáról és Üzbég fiának, Tini (Cini) bégnek udvarában folytatott sikeres misszióspolitikai működéséről sem szabad megfeledkeznünk. 1338-ban XII. Benedek pápa Magyarországi Gergelyt és néhány szerzetestársát küldi követül a tatár fejedelmekhez s ez alkalommal külön levelet küld Illés testvérnek is.36

Emellett felsorolhatnánk még néhány olyan magyar szerzetesnevét, akik ugyanezen időtájt a Szentföldön utazgattak, vagy tartózkodtak.37-40

A felsorolt adatok, amelyeket még lehetne szaporítanunk, elég bizonyságot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a keleti hittérítésben igen jelentős részük volt a magyar ferenceseknek és dominikánusoknak. Mivel «... per Dei gratiam ... linguam Cumanicam et litteram Vingu- ricam, qua quidem lingua et littera utuntur communiter per omnia ista regna seu imperia Tartarorum, Persarum, Chaldaeorum, Medorum et Cathay»,41 és mivel a magyar szerzeteseknek egyrészt anyanyelvűknek a kun nyelvvel való rokonsága, másrészt a kunok közötti állandó hittérítői munka lehetővé tették a kun nyelv tökéletes elsajátítását, mondhatjuk, a tatárországi hittérítői munkára a magyar szerzeteseknél senki sem volt hivatottabb.

De nem is tagadható, hogy sok magyar hittérítő szerzetes működött keleten, így a kaukázusi népek között is. Ezek bizonyára kétséget kizáróan meg tudták állapítani a jeretányi magyarság valóban magyar mivoltát.

(Folytatása következik.) Bendefy László.

33 Bőv. 1. Goi. V. 73—75. 34 V. ö. 13 a. id. m. és P. Takács Ince O.

F. M. : Szent Ferenc Rendje. Bp., 1937. 167. 1. 35 L.27 a. id. munkákban.

36 V. ö. Balanyi Gy.: Adatok a ferencrendiek tatárországi történetéhez. Kát. Szemle 39. kt. 2. fűz. Bp., 1925. 84. 1.

37 Magyar Miklósra vonatk. v. ö. Goi. II. 194. U. ott bó'vebb Írod.

38 Récsi János testvérre vonatk. lásd Eubel, Bullar. t. VI. n. 634. — Goi. V. 60.

39 A Szentföldön járt magyarokra vonatk. lásd Revue de l’Or. Lat. t. III.

pp. 566—669. — V. ö. Goi. V. 305. 40 Pécsváradi Magyar Gábrielre vonatk.

1. Goi. IV. 143. — U. ott további utalások.

41 Vide «Cod. Cumanicus» ad a. 1338, Wadding ad a. 1338, Gol. Ill 18. n. 5. Fr. Pasquale da Vittoria levele a katháji misszióból 1338. — V. ö. Goi. IV. 245—246. 11.