Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
138 BENDEFY LÁSZLÓ Syrorum, Iberorum, Alariorum, Gazarorum, Gothorum, Zicorum, Ruthenorum, Jacobinorum, Nubianorum, Nestorianorum, Georgianorum, Ar- menorum, Indorum, Mesolitorum (alias Moselitorum) aliarumque infidelium nationum Orientis seu quarumcumque aliarum partium proficiscentibus ...» (utaznak).14 Egy négy nappal később, 1245 március 25-én kelt levelében még további népek (oláhok, szlávok, szerbek) felsorolását találjuk.15 Ebben a két utóbbi felsorolásban az Aethyopi és Nubiani a Perzsa-öböl mentén élő, valamint Etiópia Indiana-nak gangeszvidéki népeit, Syri Szíria lakóit, Iberi és Georgiám a kaukázusi (Iberia-) geor- giabelieket, Alani a terekvidéki alánokat, Gazari a kazárokat, Gothi a krimi gotokat, Zici a cserkeszeket, Rutheni a déloroszországi ruténeket, Armeni az örményeket, Indi India-, Moseliti pedig Mossul lakosait jelenti. A Blaci (Vlachi) névben a havasalföldi oláhokra, Sc/avi'-ban a horvát és dalmát eretnekekre, Sem'-ben pedig a szerbekre ismerünk. Szeretnék itt röviden utalni arra, hogy a katolikus hittérítések történetének ez a fejezete nemcsak egyháztörténeti szempontból nagyfontosságú, hanem általános művelődéstörténeti szempontból is felbecsülhetetlen értékű, mert a hittérítők jelentéseiből és leveleiből olyan bőséges ismerethalmaz bontakozik ki, amennyit az ezzel a kérdéssel behatóan nem foglalkozók nem is sejtenek. Nagy kár, hogy ennek a drága áron szerzett, annyi vértanú vérével megfizetett ismeretkörnek javarésze évszázadokon át levéltárak és könyvtárak fóliánsai között rejtőzködött s így nem válhatott közkinccsé már abban az időben. Tekintélyes része az idők viharaiban elpusztult és még mindig vannak okmányok, amelyekre hol itt, hol ott, esetenkint bukkannak csak a kutatók, céltudatos felkutatásuk pedig igen nagy nehézségekbe ütközik. 1247. Miután a ferencesek Georgiában (1233 óta) erősen megvetették lábukat, lassan terjeszkedni kezdtek Armenia felé is, ahol ugyancsak szíves fogadtatásra találtak. 1247-ben nagyobb számú rendtestvére kíséretében Fr. Andreas (da Perugia?) Armeniába utazik és a legnagyobb erővel küzd Krisztus tanainak elterjedéséért. Működésüknek hatása meglepően rövid idő alatt mutatkozik, amit Róma méltóképen el is ismer és Fr. Andreast a jakobiták és nesztóriánusok püspökévé nevezi ki.16 A georgiai és arméniai hittérítés azért játszik különös fontosságú szerepet esetünkben, mert innét indultak északnak azok a hittérítő rajok, amelyek a későbbiekben — átkelve a Kaukázus gerincein — eljutottak az alánok, malkaiták, kumükök földjére és a velük szomszédos Jeretány országába. 14 Berger, Reg. Inn. IV. t. I. p. 208. — Sbaralea, Bull. an. cit. — Diarium Terrae Sanctae, an. I. pp. 64—67. — Goi. IL 316. 15 Gol. IL 316. 111 Goi. I. 216.
