Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)

AZ ÁZSIAI MAGYAROK MEGTÉRÉSE

137

ferences és két dominikánus hittérítő,9 majd 1233-ban Georgiában fr. Giacomo da Russano és társai, a damaszkuszi szultánságban, a bagdadi kalifátusban és a marokkói szultánság területén pedig egy-egy hittérítő ferences-csoport települt le.10

A hittérítők időközönként beszámolnak munkásságukról a missziók Minister provinciálisának, a generálisnak, püspökeiknek s nem egyszer Rómának is. A küldött jelentésekből, a kibocsájtott rendelkezésekből és alkalmi okmányokból nyerhetünk betekintést a középkori keleti hittérítés történetébe. A vonatkozó kútfők között első helyen a hittérítőkhöz, vagy azok elöljáróihoz, a főpapokhoz intézett pápai bullákat kell említenünk.

IX. Gergely pápának 1233 május 17-én kelt Pro zelo fidei kezdetű, híres bullája még csak általánosságban a szaracénok és a pogányok közt működő ferencesekről szól : «Fratribus Ord. Minorum in terras Sarracenorum et Paganorum proficiscentibus .. ,»u

1239. Ugyancsak IX. Gergelynek 1239 június 11-én kelt Cum hora undecima kezdetű bullájából láthatjuk, hogy a közbeeső hat év alatt a hittérítés keleten óriási utat tett meg. Ebben a bullában a pápa különféle előjogokat és kedvezményeket biztosít «in terras Saracenorum, Paganorum, Graecorum, Bulgarorum, Cumanorum, aliarumque infidelium» működő ferencesek számára.12

Mindkét bullában a Sarraceni szó a mohamedán hitű népeket, a Pagani főleg a kaukázusi pogány törzseket, a Graeci a szakadár bizánciakat, a Bulgari a dunamenti bolgárságot, a Cumani pedig a Szeret—Don közötti kún és besenyő törzseket jelenti.

1245. Igen nevezetes esztendővé avatta 1245-öt Piano da Carpino utazása.13 Az élesszemű ferences utazó hatalmas területeket vont elsősorban Róma és a hittérítések körébe. Részletes tájékozást adott Oroszországról, a Káspi-tó mentén fekvő földekről, a Kaukázus népeiről és a tatár birodalom viszonyairól. Utazásának hatását már az azt követő években kiadott bullákból láthatjuk.

Kétségtelen, hogy még P. da Carpino útja előtt is több, újabb nép földjére eljutottak a ferences hittérítők. Erről tanúskodik IV. Incének 1245 március 21 (vagy 22-én) kelt Cum hora undecima kezdetű bullája, amelyet egyenesen azokhoz a ferencesekhez intéz, akik «in terras Saracenorum, Paganorum, Graecorum, Bulgarorum, Cumanorum, Aethyopum,

9 Goi. I. 113. — Wadding, Annales an. 1232—33.

10 Goi. I. 113. — Wadd. ibid. 1233. — V. ö. Sbaralea, Bullariam t. I. an. 1233.

11 Eubel, Epitome Bull. Fr. an. cit. — Auvray, Reg. Grég IX. t. II. col. 1054. n. 4400. — Goi. II. 301, 305.

19 L. id. Bullar. an. 1239. — Goi. II. 305.

13 Sinica Franciscana, Vol. I. Itinera et relat. Fr. Min. saec. XIII. et XIV. Ad Claras Aquas (Quaracchi-Firenze) 1929. — V. ö. Bendefy, Az ismeretlen Julianusz, Bp., 1936. VI. fej. — Goi. II. 316.