Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Galla Ferenc: Borromei Szent Károly hatása Magyarországon. (Folyt.)

126 OALLA FERENC A nagy bíboros, akit méltán nevezhetünk a váci egyházmegye második alapítójának, jól tudta, hogy a székesegyház inkább csak a püspökség nagyságának szimbolikus kifejezője. A hitélet felvirágzása az egyházmegye megszervezésétől, a plébániák, templomok és iskolák rendszerének kiépítésétől függ. Ezért a szűknek bizonyult kezdetleges szemináriumi épületet átadta az általa letelepített irgalmasrendnek, egyben kápolnát is építtetett hozzá a betegek és járványosok vigasz­talójának, Borromei Szent Károlynak tiszteletére. A papnevelés szá­mára tágasabb épületet emeltetett a székesegyház és a püspöki rezi­dencia közelében. Az intézményt 1780 szeptember 12-én nyitotta meg ünnepélyes keretek közt és azt a nagy szemináriumalapító püspök oltalma alá helyezte. A felszentelés szertartásában fenséges imában fordult Szent Károlyhoz, melyben nemcsak a Szent iránt érzett egyéni háláját és hódolatát fejezte ki, hanem főpapi lelkének céljait, vágyait is feltárta.1 Az új szemináriumnak eredetileg nem volt házikápolnája, a növendékek a székesegyházba jártak át a napi ájtatosságaik végzésére. A XIX. század elején Kámánházy László püspök az ebédlőhelyiséget kápolnává alakította át és az oltár számára megfesttette Szent Károly képét. Az életét áldozatul felajánló Szent alakja mögött egykorú egy­házi férfiak arcképei láthatók, nevezetesen Kámánházyé és Károly Ambrus főhercegé, aki előzőleg rövid ideig a püspökség kormányzója volt. A főherceg Modenában született Ferdinánd főhercegtől, Mária Terézia harmadik fiától és Estei Mária Beatrixtól, az utolsó Estei leányától. Nevében hordozta a milánói két szent püspök iránt család­jában hagyományos tiszteletet. A jámborságáról és életének ártatlan­ságáról csodált főherceg, ki rövid kormányzás után az ország prímási székébe emeltetett, a napóleoni hadak nyomán kitört járványban pusz­tult el. Emlékének megörökítésére Ferenc király 1808-ban, harmadik feleségének, Mária Ludovika királynénak koronázása alkalmából és a főherceg emlékére ünnepi jelvénnyel ajándékozta meg a váci székes­káptalant. A zöld-fehér selyemszalagon függő nyolcágú aranyérme egyik oldalán Borromei Szent Károly zománcképe van a következő körirattal : In memoriam Archiducis Episcopi Vaciensis Sancto Carolo sacrum. A jelvényt nagyobb ünnepeken a cappa magnán viselik a székesegyház kanonokjai.2 Szent Károly napján a káptalani statú­tumok sub infula konventmisét írnak elő.3 1Chobot: i. m. 96—98., 116—17., 410. 1. * Statuta Capituli Cathedralis Ecclesiae Vaciensis. Strigonii, 1918. — Meszlényi Antal: A jozefinizmus kora Magyarországon. Budapest, 1934. 140. kk. — Michael Paintner : Trauerrede ... Carl Ambrosius. Ofen, 1810. — Josephus Bélik : Carolus Ambrosius. Budae. Mind a kettő említi a prímás tiszteletét védőszentjei iránt. 3 Vác város újjászületésébe érdekesen szövődik bele Szent Károly tisz­telete. Képe van a Szentnek a kegyesrendiek és az irgalmasrendiek templo-

Next

/
Thumbnails
Contents